Virágszál

Hát, először is bújjék, bújjék!

Rég blogoltam. Elmúlt az ikmösz. A hepinyújír is a hátunk mögött van már.

A szilveszter kulcsszavakban: Eagle Creek Ruby Cabernet, Mastini Asti Spumante Dolce, két ember, négy pohár, vörösborospezsgő. Aztán a karácsonyra kapott Gyökerek c. sorozat 2 részének megtekintése DVD-n. Alvás reggel 8-tól délelőtt 10-ig.

Jön a vizsgaidőszak. Vízkeresztre egy kis oop-aláírás-pót, vagy amit akartok. Fizika. Matekok. Közgáz.

I. 6. 11:00 OOP, aláíráspótló - reménykedem
I. 9. 8:30 Fizika - ki fog derülni
I. 12. 16:30 Közgazdaságtan I. - mennie kell
I. 13. 10:30 Analízis I. - illene mennie
I. 13. 12:10 DMLA I. - menni fog

Mára ennyi voltam.

Milyen filmeket szeretek?

Alapvetően az elgondolkodtató filmeket. Meg amiben paradoxon van. Az olyan filmeket, amik két órára feledtetni tudják velem a világ dolgait.

Tehát sci-fi jöhet minden mennyiségben. o.O' Anyád...! típusúak.
Amiknél még pislogni is elfelejtesz néha.

Thrillereket is szeretem. Elborultakat. Szó benn akad.

A romantikusak sem állnak távol tőlem. Aranyosak.
Azért nem Danielle Steel-féle nyálra kell gondolni.

Utoljára az Alkonyatot láttam. Hát hű. Annak külön poszt jár.

Mind analízis gyöngyszem.

Ad 1)
Megy a deriváló rém a sivatagban.
Találkozik az 1/x függvénnyel:
- Háhá, én vagyok a deriváló rém és most derivállak téged! Mától te ln|x| leszel!
Az 1/x megszeppen, de nincs mit tenni, immár ln|x|-ként szomorúan tovább ballag.
Megy tovább a deriváló rém.
Szembejön az x² függvény:
- Háhá, én vagyok a deriváló rém és most derivállak téged! Mától te 2x leszel!
Bosszantja az x²-et a dolog, de hát nincs mit tenni, ő is szomorúan folytatja útját...
Megy tovább a deriváló rém.
Találkodik az e ad x függvénnyel:
- Háhá, én vagyok a deriváló rém és most derivállak téged!
Mire az e ad x:
- Háhá, én vagyok az e ad x!

by Szilvi, KKG

Ad 2)
“Hogyan fogjuk meg az oroszlánt a sivatagban? Nagyon egyszerű. Mindig el kell felezni a sivatagot, hiszen csak az egyik felében lehet az oroszlán. (Tegyük fel, hogy az oroszlánt nem vágjuk el.) Felezgetünk, felezgetünk, végül leborítjuk egy teáscsészével...”

by Vajda professzor

Ad 3)
“... lógvány ...”

by Vajda professzor

Ad 4)
- Miért konvergens a mozgólépcső?
- Mert monoton és korlátos...

by Záborszky tanárnő

Ad 5)
“Deriválni a kutyát is meg lehet tanítani. Integrálni Istent se.”

by matek-korrep-vezető

Most, mikor ez a poszt megjelenik, épp javában írom az IEA aláíráspótlómat. Vajon akkor most is ilyen vidám vagyok?

De akkor is ez a legjobb:

Ad 6)
Tanítónéni látja, hogy az osztály nagyon rosszul áll matekból, ezért megfenyegeti őket.
- Ha nem tanultok, az osztály 50%-át meg fogom buktatni!
Mire Pistike:
- Na de tanárnő! Hisz' nem is vagyunk annyian!

...egy nulla alvásórával töltött éjszaka után.

Eper Koktél elnevezésű folyadék.

Hát ez... Érdekes... Komolyan, érdekes... Van köze: színezékekhez... cukrokhoz... édesítőszerekhez... aromákhoz... rostokhoz... nyomokban...

Tévedtem. Színezék és édesítőszer nem volt benne.
Legalábbis a dobozra nem volt ráírva.
 

Tehát, az előző posztban ugyan vázoltam, de álljon itt kristálytisztán, miből mikor vizsgázom.

2008.
XII. 16. 14:00 - IEA, aláíráspótló

2009.
I. 6. 11:00 OOP, aláíráspótló
I. 9. 8:30 Fizika
I. 12. 16:30 Közgazdaságtan I.
I. 13. 10:30 Analízis I.
I. 13. 12:10 DMLA I.

Tessék időpontot egyeztetni... :P
Valaki egy lovas fórumon azt mondta, hogy minden vizsgaidőszak olyan, mint egy érettségi. A fene egye meg, igaza lett. (Arra se tanultam. LOL)

Na szóval, elérkezett az első vizsgaidőszakom. Ez jó alkalom arra, hogy kicsit átfussak azon, milyen tárgyaim vannak ebben a félévben és melyikkel hányadán állok... Mert aki nem BMF-es, az csak pislog, ha AAO-t vagy OOP-t említek a köreiben.

Még tavalyi iskola év végén - tehát kb. áprilisban - mondta Szilvi: "Informatikus? Akkor nemsoká csak hárombetűs rövidítésekben fogsz kommunikálni." Nem tudom, mi a félelmetesebb, hogy nem tudtam nem 3-betűs rövidítést felhozni ellenpéldának, vagy hogy ennyire igaza lett?

Tehát, az idei tantárgyaim
/itt most az előadók és óraadók jellemzését kihagyom és csak a saját teljesítményemre koncentrálok/

Analízis I. [Ana, Anal, sokak szerint anál]
Mikor először meghallottam: "Analízis? Mármint függvény-analízis? Az jöhet." Nem mondom, hogy könnyű, de szinte nulla tanulással átmentem mindkét zh-n, megvan az aláírás, mehetek vizsgázni. Szerencsére nem holnap, illetve már ma, még idejében áttettem januárra. (Hogy miért, annak oka van.) Mondjuk úgy nem kunszt, ha az ember már tanulta, márciusban.

Diszkrét matematika és lineáris algebra [Dmla, Dmat]
Ez egy kicsit olyan összecsapott tantárgy, egyik héten 3D-s vektorok, nem sokra rá már matematikai logika... Hát, tanulni kellett rá... 5 pont kellett volna az aláíráshoz, mentem pótzhra, ami viszont jól sikerült, így sokkal jobban állok vele, mint az analízissel. Ami azért vicces dolog önmagában. Ebből is januárban vizsgázok.

 No, ennyit matekvonalon. Tudom, ez már alapból kb. kettővel több, mint Zsuzsinak az ELTE töriszakon. De hogy ne szakadjak el nagyon a képletektől, máris itt a...

Fizika... [Ennek még beceneve sincs...]
A fizika meg én, hát az mindig is három különböző dolog volt. Most már lassan négy. A zh-k könnyűek voltak, meg töri helyett még mindig inkább ez... Bár jobban belegondolva, nehéz választani. Vizsgatárgy ez is, jövőfélévben villanytan, ha sikerülne átmenni. 5 kreditér'.

Közgazdaságtan I. - Makroökonómia [Közgáz, Makró]
Eddig bárki, akit a volt osztálytársaim közül megkérdeztem, érti-e a makrót, csak pislogott rám, hogy ő bizony mikrót tanul... Mondom én kérek elnézést, nálunk kísérleti jelleggel megcserélték. Az aláírást egy a többi csoporthoz képest könnyű zh-val sikerült megszerezni. Bízom benne, hogy a vizsga is menni fog. A többiek visszajelzései az elővizsga után bíztatóak.

Na és akkor informatikai kar lévén lehetne infós tárgyam is... Hát van.

Bevezetés az informatikába [BI, Bevinfó]
Lájtos áttekintő tárgy, kicsit olyan számtechfakt fílingje van. Négy zárthelyi volt: Office csomag, megosztás- és jogosultságok, html+css és a rejtélyes negyedik témakör, amibe összelapátoltak mindent, ami a többi tárgyba nem fért. A lényeg, hogy négyes lett az évközim.

Informatika elméleti alapjai [IEA, Ikea]
Számomra kicsit a kieső történelem órákat pótolta. Főleg az első másfél hónap anyaga, első-...-negyedik generációs gépes, úttörők, ősi abakuszok, stb. Holnap -illetve már ma - lesz az aláíráspótlásom. 26 pontot kellett volna a két zárthelyin elérni, nekem volt 22. Az elsőre semmit nem tanultam. Most is blogot írok, ahelyett, hogy gőzerővel tanulnám a Shugart-, Moore-, Gilder-, Metcalf- és Ruttgers-törvényeket... Azért remélem átmegyek, mert épül rá pár tantárgy a harmadik félévben és nem tudom, van-e keresztfélév...

Algoritmusok, adatstruktúrák, objektumok [AAO, Kakao]
Ez a másik hibrid-tárgy a Démat mellett. Három eléggé eltérő téma. A lényeg az, hogy egy zh-t írtunk belőle, az utolsó héten. Kicsit rettegtem, mivel nem nagyon tudta senki, hogyan kell erre készülni. A zárthelyi egy nyolckérdéses tesztsor volt, 0-4 helyes válasszal. Jó válaszért részpont jár, rossz válaszért az egész adott feladat 0 pont. 40%-tól mész át. Utána tanakodtunk milyen lett. Úgy éreztem, jól sikerült, de elnyomtam az egészséges önbizalmat és minimalistán áltam a dologhoz: a 20% talán meglesz. (Ennyi kellett ahhoz, hogy ha karó, attól még újra lehessen írni). Pár napra rá, kiderült, hogy jó lett, mert nem lettem letiltva a Neptunban, sőt az aláírást is megkaptam (megvan a 40%). Elkezdtem lelkiekben készülni a vizsgára.
Ekkor röppent fel a hír levlistán, hogy bizony, aki megajánlott jegyet kap AAO-ból, az higgye el, fogadja el... Mert mindenki, aki már 7-8 pontot elért, megkapta a megajánlott ötöst. Persze megnéztem, hiszen a pesszimista külső alatt van önbizalom... és nézd már, ott volt a megajánlott jeles... Hangosan pislogtam.

Objektum orientált programozás [OOP]
A mumus. Szép dolog az objektum orientáltság, év végére össze is állt, de addigra már írtam 3 karót. /Öt zéhá volt./ Aztán egy 100%-ost. Majd még egy karót. Szerencsére pont négyet lehet pótolni, úgyhogy még ennek a baltának sem veszett a feje, pedig pengeélen táncoltam... Január hatodikán folytatása következik.
Ahogy mondani szoktam: "Nem is az OO-val van a bajom, azt vágom, hanem a P-vel."

És ha most helyesírási hibáktól is hemzseg a poszt, azt se érdekel. Nincs kedvem ennyi süleséget újraolvasni, meg különben is átírnám és elveszne az eredetiség...

...tetszik neked egy fiú. Először titkolod, mert nem akarsz újból pofára esni, mint korábban mindig. Mégis - carpe diem - igyekszel több időt tölteni a közelében. Egy idő után feladod, és arra gondolsz más tetszik neki. Elfogadod magadban és nem haragszol rá. Visszaveszel magadból. Nem jött össze. Ez van. Nem gond, tudtad előre.

Ekkor viszont úgy érzed, ő mégis viszonozza az érdeklődésed. Nem tudod, hogy most mitévő légy. Úgy tűnik keresi a társaságod. Mégis félsz. Aztán elhessegeted a felhőket. Egyre jobban megismered és ez alapján egyre jobban kedveled. Végre úgy tűnik, minden rendben halad és madarat lehet veled fogatni.

Aztán hirtelen, egyik-napról a másikra ő nem beszélget veled többé. Köszön ugyan, de azonnal megy is tovább. Rád se néz. Ha mégis rádnéz, valami furcsát látsz a szemében. Arra gondolsz, ez csak múló rossz kedv és kivársz. Aggódsz érte, nehogy valami komoly baj legyen, ami miatt rosszkedvű. Később eszedbe jut, hogy hátha mégis van valakije. Arra gondolsz, hogy ha most megmondaná, minden harag nélkül elfogadnád és maradhatnátok barátok. Ezt elveted és még magadra haragszol, mert ilyet feltételezel róla. Hiszen ő nem játszana így veled.

Végül egy nap úgy tűnik ismét jó kedve van. Úgy gondolod, ez jó alkalom arra, hogy beszélj vele, ezért hazafelé bevárod. Ő csatlakozik hozzád, de nem szól egy szót se. Ha kérdezel tőle, tőmondatokban válaszol. A kapuban odaköszön neki egy lány, te pedig lassítasz a lépteiden, hogy miután beszélt vele, majd utolérjen. Olyan gyorsan történik az egész, hogy fel sem fogod. Pár pillanat múlva megfordulsz és ekkor döbbensz rá, egy szerelmes párt látsz. Így tudod meg, hogy már van barátnője, de ezt elfelejtette megmondani neked. És te, csak állsz ott gombóccal a torkodban.

Legszívesebben a szemébe vágnád, hogy ez neked most nagyon rosszul esett. Mégsem teszed, mert nem akarod megbántani, hiszen jó barátodnak tartod. Megkérdeznéd tőle, miért így kell megtudnod? Miért tért ki napokon át a kérdéseid elől? Miért nem tudta egyszerűen megmondani? Vajon mióta tart? Csak játszott volna veled?

Aztán újabb kérdések jönnek, ezek már neked szólnak. Másoknak miért sikerül olyan könnyen? Mit rontottál el már megint? Ennyire félreismerted volna? Mi lett volna, ha nem engeded neki, hogy megbántson? Megtehetted volna, de te vállaltad a következményeket. Hát most itt vannak. Ezer kérdés amire nem tudod a választ és talán nem is akarod megtudni...

Végül nem szólsz egy szót sem. Ehelyett lenyeled a gombócot. Ismét. Zúgó fejjel hazaindulsz. Azon gondolkodsz, hogy tudsz mindig így választani?

Haragszol rá. De nem mondod meg neki. Inkább leírod a blogodba. Talán azért, meg még mindig túlságosan kedveled. Vagy pedig azért, mert azt akarod, hogy ha elolvassa ezt, érezze ő is úgy magát, mint te, azon az esős pénteken. Némán, a választ minden lehetősége nélkül.

Legbelül azt reméled, sosem olvassa el, de ott ül a válladon a kisördög. Azt szajkózza: ha mégis, azt se bánod már, nem igaz?

"Ne feledd, senki sem sértheti meg az érzéseid saját közreműködésed és engedélyed nélkül!" - / Napoleon Hill /

"Vége a szerepednek, de a darab még folytatódik... Vonulj el a háttérbe és onnét figyeld a folytatást..." - / Dumann /

"Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse." - / Gabriel García Márquez/

"Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni!" - / Spiró György/

Kérdezhetnéd, hogy az mi.

És én válaszolhatnék bármit. Nem lenne igaz. Semmiképpen.

Ugyanis nem tudom mi ez.

[Úgy sejtem, egy név, egy férfi neve. Kopaszodóé.]

Tán egy éve is volt már, hogy ezzel ébredtem fel és azóta is eszembe jut néha. Először azt hittem, hogy ez egy név valamilyen sci-fiből, - mondjuk a Star Trekből, mondjuk egy bajorié, - de sehol nem találtam utalást. Igen sok írásmóddal próbálkoztam. Semmi.

Ezek szerint ez az első és eddig egyetlen olyan dolog, amit teljesen egyedül és csakis én találtam ki. És mint ilyet, megillet egy poszt a blogban.

Látszik, hogy mikor kezdtem el tényleg tanulni.
Pont azóta nem írtam a blogba.

Pedig történnek velem dolgok.
Legutóbb például 100%-os OOP zéhát írtam. Három karó után.
Vagy a másik, hogy kaptam 3 vizsgapontot az I. fizika zéhán.

Ezek az élet apróbb örömei.

Meg persze a holnapi analízis és diszkrét matek zéhák.

Szép az élet! Viszont már befizettem a huszadik Nap körüli túrámra és ki nem hagynám!

E-mail-ben kaptam ezt a kis szösszenetet:

"Ha ezt NEM olvasod el, kapsz 10 milliót.
Elolvastad.
Ez van...."

Mióta főiskolára járok, odaszoktam ebédelni Anya munkahelyére. Az ötből három napomon olyan az órarendem, hogy megtehetem. Így elég sokat lógtam ebéd előtt, után, (neadj'isten) helyett a Po-Hu-ban. Nem tellett sok időbe, hogy valaki megkérdezze, nem segítenék-e be az irodában, akár csak idénymunkában. Ez az. Miért ne?

Szerződtem a diákszövetkezettel, amelyikkel a Po-Hu kapcsolatban áll. A diákszövetkezetnél a Po-Hura hivatkoztam, a Po-Hunál meg a diákszövetkezeti ügyintézőre. Nem volt 10 percnél több egyik sem. Na jó, talán a szerződés kitöltése...

Így hát, dolgozó ember lettem.

Diákmunka, órabérben, de az enyém. Munkaköröm szerint irodai kisegítő vagyok. Dossziézás, válogatás, adatrögzítés. Ilyesmiket csinálok. Tetszik, mert nem fárasztja le az agyam.

Első munkának kiváló. Mivel egy irodában vagyok Anyával, és már évek óta ismerem az összes kollégát, csak úgy röpül a munkaidő. Kedden is csak leültem, dolgoztam kicsit és már mentünk is ebédelni. Késve. Azért előadásra még beértem.

Szombat volt és mégis péntek. Pénteken, ami még igazi péntek volt, Gabi megírta, hogy el tud jönni, elhozni amit ígért. Örültem, mert szokás szerint nem volt programom délutánra.

A fizika gyakorlat jó volt. Agyzsibbasztó, mint mindig, de most legalább értettem a felét. Sőt, még egy mozgás egyenletet is fel tudtam írni, egyedül. A legjobb azért mégis csak az volt benne, hogy véget ért. Örökké nem tarthat, de mi néha mégis úgy érezzük. Mégis véget ért. Ráadásul előbb. Szóval volt még időm Gabi érkezéséig.

Azonnal tudtam, mivel üssem el: bemegyek a Könyvesbe! Megnézni Petit meg a tablót.

Villamossal mentem, csak a hangulat kedvéért. Azon az oldalon mentem be, ahol mikor a Kisépületből átjöttünk, szoktunk kilencedikben. Retro fíling! Bent egy vigyorgó Bélába futottam bele. Megkérdeztem, tart-e még a tanítás, bemehetek-e megnézni a tablónkat. A vártnál kisebb ellenállásba ütköztem. Semmilyenbe. Megígértem, hogy csak megnézem és jövök ki.

Arra gondoltam, bemegyek, megkeresem a tablót, jól megbámulom, megvárok egy-két tanárt, beszélek velük pár szót és majd eltelik az idő és végül kicsöngetnek, beszélek Petivel és hazaindulok. Na ez nem jött be, ugyanis a várakozásommal szemben azonnal megtaláltam a tablónkat, méghozzá tök jó helyen: a régi osztálytermünk ajtata fölött. Így a terveim elszálltak, ki kellett jönnöm, nem illett volna maradnom tovább, ha egyszer megígértem.

Ettem egy gyros-t a Süniben, már elvonási tüneteim voltak nélküle. Közben sasoltam, nehogy elmenjen mellettem valaki és ne vegyük észre egymást. Megettem, de nem jött senki, ezért elindultam a 25-ös, leánykori nevén piros 25A megállójába. Jön szembe az egyik Könyves alkamazott és megkérdezi, vége van-e a tanításnak. Mondom nem tudom, már főiskolára járok, de Béla azt mondta, hogy csak 1-ig tart. A buszmegállóban tömeg volt, de én nem akartam felszállni, hanem csak úgy csinálni, mint aki buszra vár. Ezért továbbsétáltam és mikor elment, visszajöttem, várni a következőre, hátha közben jön arra valaki.

Alig állok ott egy perce, megáll mellettem valaki egy könyvbe révedve. Nem tűnt úgy, mint aki nem tudná kontrollálni a mozgását, elég fixen nézte a könyvét, csak ezt ne az aurámban tette volna. Azért mielőtt odébbléptem volna, felnéztem a srác arcára. Szépen lassan lefutott bennem az arcfelismerő szoftver: Laci!

Megkérdezte, kire várok, erre közöltem, hogy pont rá. Mivel ő volt az első ismerős akivel összefutottam aznap, ez igaz is volt. Megkérdezte, jövök-e a könyvesbe. Jöttem. Akkor már kicsöngettek, tódultak kifelé a gimnazisták. Pásztáztam a tömeget, Peti vagy bent volt még, vagy nem, de szembe nem jött. Laci megtalálta akit keresett én meg félreálltam az ajtóból, vagy inkább félresodort a tömeg. Benéztem az iskola kapuján és a sok ember között kiszúrtam egy hatalmas mosolyt. Na ez volt Peti. Beszélgettünk néhány mondatot. Rögtönzött osztálytalálkozó. Tök jó volt. Küldetés teljesítve!

Hihetetlen érzés volt visszamenni a Könyvesbe olyan embereket látni, akiket régen nem. Beszívni a Könyves illatát. Az ott töltött évek alatt nem gondoltam, hogy így fog hiányozni ez az épület. Az idő, amit itt - ott - töltök. Sejtettem, de biztosan nem tudtam eddig.

Idén, vagy talán tavaly, nem emlékszem pontosan, a gimnáziumi osztályom a tablót vitatta meg. Milyen legyen az elrendezés, a háttér, satöbbi. Nekem is volt egy ötletem, de meg akartam tartani magamnak, mert nem gondoltam, hogy bárkit érdekelne. Elegem is volt már abból a napból, alig vártam, hogy vége legyen az órának. A fejem is majd szétszakadt. Hangosak voltak, mert hát nem érthet egyet mindenki mindenkivel és ez ránk különösen igaz.

Végül a barátnőm rábeszélt, hogy mondjam el én is a véleményem. Odafordultam hát az osztályhoz és előadtam az ötletem. [Nem volt nagy cucc, elmondtam, hogy mivel panelban lakom, ráadásul közel, elmehetnénk és én a tetőről lefotózhatnám az osztályt felülnézetből, miközben valamilyen formába (pl. 12. a vagy KKG) rendeződnek. Meg azt is, hogy ezt gondoltam háttérnek.]

Miután elmondtam, megvitatták ezt is. Persze elvetették, de örültem, hogy elmondtam. Utólag nagy marhaságnak éreztem, mert képes voltam azt mondani, hogy ki lehet menni a ház széléig és én meg is tenném. Mondjuk komolyan gondoltam.

Óra után az egyik barátom odajött és ezt mondta: "Nem tudom, hogy észrevetted-e, de mikor beszéltél, mindenki elhallgatott a teremben. Azalatt síri csend volt és mindenki figyelt rád. Komolyan. Mindenki."

Észre se vettem.

Az a baj a fejemmel, hogy nem tömör. Ha nem lennének benne üregek, nem lenne semmi bajom. Például nem lenne migrénem. Vagy nem kellett volna ma reggel analízis előadás helyett a szakorvosi rendelőbe mennem. A nátha ráhúzódott a fülemre. Olyan érzés volt, mintha kötőtűt szúrtak volna a bele... Úgyhogy kaptam végül még egy orrcseppet a náthára a tegnap vásárolt orrspray mellé. Fülfájásra.

- Jó reggelt!
- Jó reggelt, mi a panasza?
- [Fülészeten, vajon...?] Fáj a fülem.
- Megnézem.
- [Mertem remélni...] Jó.
- Van más panasza?
- [Igen, 5 zh-t írok ezen a héten...] Náthás vagyok. Tegnap az arcüregem is fájt azt hiszem.
- Nincs eldugulva a füle?
- [Én tudjam bakker? Ki az orvos?] Nem tudom. Lehet...
- Van halláskiesés?
- Van.
- Akkor el.
- [House-i sziporka...] Értem.
- Fogja be az orrát és száját és fújjon levegőt. Történt valami?
- [Ezért jöttem? Ezt én is tudtam, hogy így kell...] A másik rendbejött.
- Próbálgassa majd még később. Felírom ezt magának, emellett melegítse a fülét és igyon sok meleg teát. Ha nem javul, pár napig, jöjjön vissza.
- [Olyat mondjál, amit eddig nem tudtam...] Köszönöm szépen, viszontlátásra.

Tehát megtudtam, hogy ugyanazt kell csinálnom vele, mint amit eredetileg terveztem. Legalább nem volt háromszá'. Vagy eze'.