Virágszál

...tetszik neked egy fiú. Először titkolod, mert nem akarsz újból pofára esni, mint korábban mindig. Mégis - carpe diem - igyekszel több időt tölteni a közelében. Egy idő után feladod, és arra gondolsz más tetszik neki. Elfogadod magadban és nem haragszol rá. Visszaveszel magadból. Nem jött össze. Ez van. Nem gond, tudtad előre.

Ekkor viszont úgy érzed, ő mégis viszonozza az érdeklődésed. Nem tudod, hogy most mitévő légy. Úgy tűnik keresi a társaságod. Mégis félsz. Aztán elhessegeted a felhőket. Egyre jobban megismered és ez alapján egyre jobban kedveled. Végre úgy tűnik, minden rendben halad és madarat lehet veled fogatni.

Aztán hirtelen, egyik-napról a másikra ő nem beszélget veled többé. Köszön ugyan, de azonnal megy is tovább. Rád se néz. Ha mégis rádnéz, valami furcsát látsz a szemében. Arra gondolsz, ez csak múló rossz kedv és kivársz. Aggódsz érte, nehogy valami komoly baj legyen, ami miatt rosszkedvű. Később eszedbe jut, hogy hátha mégis van valakije. Arra gondolsz, hogy ha most megmondaná, minden harag nélkül elfogadnád és maradhatnátok barátok. Ezt elveted és még magadra haragszol, mert ilyet feltételezel róla. Hiszen ő nem játszana így veled.

Végül egy nap úgy tűnik ismét jó kedve van. Úgy gondolod, ez jó alkalom arra, hogy beszélj vele, ezért hazafelé bevárod. Ő csatlakozik hozzád, de nem szól egy szót se. Ha kérdezel tőle, tőmondatokban válaszol. A kapuban odaköszön neki egy lány, te pedig lassítasz a lépteiden, hogy miután beszélt vele, majd utolérjen. Olyan gyorsan történik az egész, hogy fel sem fogod. Pár pillanat múlva megfordulsz és ekkor döbbensz rá, egy szerelmes párt látsz. Így tudod meg, hogy már van barátnője, de ezt elfelejtette megmondani neked. És te, csak állsz ott gombóccal a torkodban.

Legszívesebben a szemébe vágnád, hogy ez neked most nagyon rosszul esett. Mégsem teszed, mert nem akarod megbántani, hiszen jó barátodnak tartod. Megkérdeznéd tőle, miért így kell megtudnod? Miért tért ki napokon át a kérdéseid elől? Miért nem tudta egyszerűen megmondani? Vajon mióta tart? Csak játszott volna veled?

Aztán újabb kérdések jönnek, ezek már neked szólnak. Másoknak miért sikerül olyan könnyen? Mit rontottál el már megint? Ennyire félreismerted volna? Mi lett volna, ha nem engeded neki, hogy megbántson? Megtehetted volna, de te vállaltad a következményeket. Hát most itt vannak. Ezer kérdés amire nem tudod a választ és talán nem is akarod megtudni...

Végül nem szólsz egy szót sem. Ehelyett lenyeled a gombócot. Ismét. Zúgó fejjel hazaindulsz. Azon gondolkodsz, hogy tudsz mindig így választani?

Haragszol rá. De nem mondod meg neki. Inkább leírod a blogodba. Talán azért, meg még mindig túlságosan kedveled. Vagy pedig azért, mert azt akarod, hogy ha elolvassa ezt, érezze ő is úgy magát, mint te, azon az esős pénteken. Némán, a választ minden lehetősége nélkül.

Legbelül azt reméled, sosem olvassa el, de ott ül a válladon a kisördög. Azt szajkózza: ha mégis, azt se bánod már, nem igaz?