Virágszál

A nagymamámat Gizellának hívták. Ő utálta a nevét, de ezt csak nemrég tudtam meg. Pár éve még gyakran rámordultam a vicces emberekre, akik egy anekdotát Mancika helyett Gizikével adtak elő. Ma már csak mosolygok, hiszen minden Gizikés viccről Ő jut eszembe, és tudom, milyen jót nevetne rajtuk.

• •

Gizella azonban nem volt mindig a nagymamám, Ő is ugyanúgy kezdte az életét, mint a legtöbb ember. Illetve nem egészen. Egypetéjű ikertestvérével 1937. februárjában látták meg a napvilágot. Testvére, Anna azonban beteges kislány volt és nem sokkal később meghalt. A dédnagymamám tehát Gizellával a karján elsétált koporsót készíttetni a kis Annának. A parányi ládika persze hamar el készült, és az asztalos felajánlotta, hogy méretet vesz 'erről a másik csecsemőről is', egy másik koporsóhoz. A családi legendárium szerint dédmamám nagyon megdöbbent.
- Akkor nem kell kétszer fáradnia - magyarázta az ember a döbbent arcot látva, mivel megsajnálta az akkor már középkorú, sok gyermekes édesanyát. Végül abban maradtak, hogy mindennek meg van a maga ideje, és ha szükséges, hát nem lesz rest megtenni az utat még egyszer a házuktól a mesteremberig. Az asztalos aggódó szemmel nézte a betegesnek látszó kislányt...

• •

- Ezekben a házakban a Mama is dolgozott. Akkor tanult meg létrával járni. - mondta anyám hirtelen, mikor egy alkalommal a 4-6-os villamossal a Műegyetem ötvenéves tégla-épületei mellett döcögtünk el.
- Ő szerelte a villanyt a Műegyetemen? - kérdeztem döbbenten, mert addig csak annyit tudtam, hogy a nagymama szakmája szerint villanyszerelő volt.
- Dehogyis - nevetett anyám -, Ő a falakat meszelte véste. A Mama akkor még csak tanonc volt, a villanyszerelést az öreg szakik csinálták.
- De azért kapott érte fizetést? - próbálkoztam újra.
- Nem tudom, de ha igen, nem sokat: szakmai gyakorlat volt...
- Hát, jól begyakorolhatott egy másik szakmát is, az biztos...

Talán így már érthető, honnan a műszaki beütésem - öröklött -, és hogy miért nem akartam mégsem a Műegyetemre járni. Persze ez nem a villanykar épülete volt, ha minden igaz, de akkor is. :)

• •

A nagymamám az összes nővére közül a legjobban a nála 12 évvel idősebb Terézre hasonlított. Mind küllemre, mind személyiségre. A nagy korkülönbség ellenére jól megértették egymást, és idősebb testvérei közül a Mama egyedül őhozzá állt közel. Ez a pár sor az ő kötelékükről szól.

Augusztus volt, mikor a mama meghalt. A külvilág furcsán elszürkült körülöttünk és napokig csak kábán meredtünk magunk elé Édesanyámmal. Nem tudtunk róla beszélni. Valahol tudtuk, hogy igaz, és hogy talán így jobb neki. Még nem fogadtuk el, féligmeddig tán tabutéma volt. Véletlenül persze szóbakerült hasonló mondatok formájában.

»No, majd ha legközelebb megyünk a Mamához, megmondjuk neki.«
»Ha legközelebb arra járunk, majd megnézzük.«
Vagy
»Majd a Mamától megkérdezzük!«

Ilyenkor persze újból belénkhasított a felismerés, mennyi mindent nem mondtunk el neki és még mennyi mindent akartunk...

Egyik délután csörög a telefonom. Móni. Lent vár a ház előtt. Lementem, és lassan felderengett, hogy még régen, talán egy hete megbeszéltük, eljön. Azért jött, hogy szóljon, mégsem alkalmas. Mondtam, hogy most nekünk sem...

Az arcomat fürkészte csöndben, de nem kérdezett semmit. Nem kellett kérdeznie. Tudta, hogy valami nagy baj van.

- Gizi mama 26-án meghalt - böktem ki végül.
Döbbent csend.
- Annyira sajnálom, nem tudok mit mondani...
- Talán nem is lehet...
- Tudom. Szegénykéim... - és bár Ő nem az típus, akkor megöleltük egymást...

Mivel akkor még nem voltam hajlandó elfogadni, hogy a Mama nincs többé, még én vigasztaltam őt. A Mama nagyon beteg volt már, teljesen elkeseredett, a személyisége megváltozott és az utolsó látogatáskor már Anyámat sem ismerte fel. Móninak még új volt a hír, és ő is kedvelte a Mamámat. Neki ő Gizi néni volt, és elég régóta ismerte.

Mikor negyedórával később becsuktam a lakásajtót, rádöbbentem: először mondtam ki, ami már napok óta nyomasztotta a lelkemet. A könnyek, akkor először, végre utat találtak magunknak...

Két nappal később Móni hívott fel. A hangja elgyötört volt.
- Teri mama tegnap meghalt.
A hosszú csöndet majd' egy perc után szakítottam meg.
- Atyaisten. Nem tudok mit mondani... Annyira sajnálom! - és azon kaptam magam, hogy a tőle két nappal korábban hallott szavakat ismételtem.
- Hát, erre nem is lehet... - Ő pedig az enyémeket...
- Tudom... De... mi történt vele? Beteg volt?
- Szívrohama volt.
- Istenem... - nem is tudtam többet mondani. Nem sokat beszéltünk már.

Anyám persze nem hallotta, miről beszélünk. Elmondtam neki.
- Szerinted azért halt meg, éppen most, mert tegnap megtudta, hogy a testvére meghalt? Az a testvére, aki mind közül a legjobban hasonlított rá?
- Biztos vagyok benne - mondta anyám, és ismét ránk borult a szürke köd...

A család közös temetést rendezett. Hideg, egy esős napon volt, szeptember 13-án. Még az ég is siratta a nővéreket, akik 5 nap különbséggel haltak meg. Öt generáció búcsúzott tőlük. Urnájuk egymást mellett pihen a ferencvárosi Szent Kereszt templom altemplomában.

A gyászoló család a szertartás után lassan elhagyta a parányi helyiséget. Már csak páran maradtunk bent. Nem akartam a sok ismeretlen családtag előtt elbúcsúzni tőle. Odamentem, leguggoltam, a fedőkőköz érintettem az ujjam hegyét, és elbúcsúztam a Mamámtól.
- Hiányozni fogsz és nagyon szeretlek... - suttogtam, majd felálltam, mert tudtam, ha most nem teszem meg, később már nem lesz erőm. Akkor tudatosult bennem végleg, mikor a kövön láttam a nevét... Jöttek a könnyek másodszor is... És bár sírtam, keservesen, a lelkem egy része mégis örült, hiszen a Mamám ott volt velem, és vigasztalt...

Talán e sorok főszereplője már nem emlékszik rá, de én mulatságosnak tartom az alábbi történetet. A történet főszereplői osztálytársaim voltak. A főszereplőt hívjuk S-nek, hiszen ő is így hívja magát.

• •

S. az első padban ült, hogy miként került oda, arról nincs információnk. Mindenesetre az osztály egyik legszorgalmasabb gyereke, Gyula mellett ült. Egyik órán röpdolgozatot iratott a tanár. A tantárgyra, meg alapvetően magára a számonkérésre e sorok írója nem emlékszik már, de a dolgozatok kiosztása emlékezetes maradt.

Immáron lassan tíz éve tehát, hogy a tanárnő bejött a terembe és elkezdte kiosztani a dolgozatokat, a nebulók pedig különböző lelkesedéssel fogadták katonás illetve gömbölyű osztályzataikat.

Legvégül két dolgozat maradt a tanárnő kezében, és két tűkön ülő kisdiák az első padban.
- Ági, melyik a te dolgozatod? - kérdezte a tanár S-től, aki nem egészen értette a dolgot, de rábökött a magáéra. Megkapta rá az ötösét és visszaülhetett a helyére.

A másik megmaradt dolgozaton ugyanis szintén L. Á. monogram állt, annál kellemetlenebb volt, hogy Gyula neve K-val kezdődött. Ezt bizony sehogy sem lehetett kimagyarázni, így - ha emlékezetem nem csal - Gyula megkapta az év addigi legrosszabb érdemjegyét.

• •

Talán S. jót derül e nyúlfarki íráson, és kevésbé látja borúsnak az általános iskola alsó tagozatát, hiszen a másolás az utánzás után a hízelgés egyik legegyértelműbb jele. Hízelegni pedig csak annak érdemes, aki tud valamit.

Ezt a posztot Lothril csak azért írja, hogy Sternovszky lássa, hogyan linkeljen képet.

Voldemort hiányolja a haját.

Ha láttatok már agyament dolgot, hát ez az. Egy rajongó elkészítette a Csillagkapu és a Csillagkapu: Atlantisz főbb karaktereinek mását. Eddig nem lenne probléma. Igen ám, de az alapot az Én kicsi pónim c. örökbecsű mű figurái adták. Az alábbi linken lehet szemezgetni. A kedvenceim egyértelműen Teal'c-póni és Todd-póni.

Én kicsi pónim - egy kicsit másként

Ma kaptam egy e-mailt, hogy néhány ismerősöm véleményt formált rólam az iwiwen. Azért megnéztem, mi a csuda az. Kilenc ember anoním véleménye alapján egy összesített statisztikát láttam melyben 1-től 5-ig terjedő skálán számokat rendeltek többek között a 'Humoros', 'Kreatív', 'Őszinte' vagy éppen 'Képben van' kifejezésekhez.

A 'Humoros'-ra 9 ember véleménye alapján ötöst kaptam, kicsit meglepődtem, de jól esett a dolog, hiszen elég keményen dolgozom rajta évek óta, hogy mégse véletlenül se jusson senki eszébe normálisnak tartani. Ilyen tiszta ötösöm talán harmadik óta nem volt semmiből, akkor is csak rajzból. Az Őszinteségem egy négyest ért a 9 embernek, ez is oké, mert folyton őszintének lenni nem egy életbiztosítás. A 'jól néz ki' címszó mellett - szintén nem meglepő módon - egy karó állt. Nem meglepő, hiszen utam során a konyhába, az előszobai tükör szembesít a rideg valósággal. A 'képben van' mellé is valami alacsony érték került. Megértem, ha képben is vagyok nagy ritkán, az se látszik. Amin viszont meglepődtem, hogy a 'Kreatív' mellett egy 2.7-es érték szerepelt. Viszonyítási alap nélkül persze nem tudom, mások mennyire lehetnek kreatívak összesítésben. Ez, picit rosszulesett, no. Igaz, hetedik óta nem nagyon hallottam. Meglehet, hogy eltompultam? Elkreativtalanodtam?

Egy fekete és egy fehér mező állt egymás mellett. Az egyikben sorakoztak azok a szempontok, amiket fent említettem. A másik oldalon pedig ott állt egy ismerősöm képe az alábbi kérdéssel: "Szerinted ... Tamás jól néz ki?" Úgy gondoltam, eltekintek a volt földrajz tanárom fizikai megjelenésének pontozásától, inkább ráböktem a "Nem tudom, kérdezz mást" gombra. Azonnal megjelent a következő kérdés. "Szerintem ... Kitti képben van?" Ez a roppant szellemi magaslatokban szárnyaló kérdés végül arra ösztönzött, hogy töröljem ezt az alkalmazást, mindazok véleményével együtt, akik eddig - valami rejtélyes okból kifolyólag - pontoztak.

No de most indulnom kell Digitális Technika előadásra, mert ha az aszinkron sorrendi hálózatokról sem leszek képben, az arra kapott, ötös skála legnagyobb alsó korlátját nem tudom majd ilyen könnyen figyelmen kívül hagyni.

Savanyú a szőlő? Muszáj neki, hiszen kerek!

Csütörtök volt, ha jól emlékszem. Valószínűleg a közgáz zéhámra igyekeztem, persze csak akkor, ha valóban csütörtök volt. Kissé ráértem, de inkább mivel metsző, hideg szél fútt, a buszozás mellett döntöttem. A jármű nemsoká meg is érkezett és én felperdültem rá. A busz éppen az ajtaját csukta, mikor meghűlt bennem a vér.

Az ajtóban álltam és innen kitűnő rálátásom volt az imént leszállt utasok távolódó alakjaira. Köztük is egy lendületesen mozgó uriemberre figyeltem fel. Hosszú, fekete bőrkabátja és rövid, ősz haja volt. Volt valami hátborzongató az egész megjelenésében. Egy pillanatig nem is tudtam hová tegyem... Aztán rájöttem: szakasztott úgy nézett ki, mint egy lidérc.

Megborzongtam.

• •

Pár nappal később szóbakerült itthon a téma, és miután elmeséltem Anyunak, ő így kontrázott:
- A leírás alapján vámpír is lehetett volna.

Van benne valami. Bár az Alkonyat elolvasása után meglehetősen másképp látom a vámpírokat - és a vegetáriánusokat - mint előtte. Nem tűnnek annyira ijesztőnek. Mi sem példázza ezt jobban, hogy rögtön a lájfszákingélienre asszociáltam, mintsem  holmi fokhagyma-félő lényre.

Magyarán: jobban félek a lidérektől, mint a vámpíroktól.

Discovery Channel
Mérnöki műtárgyak - Toronyépítők
Ma, 20:00

A műsorban egy riporter kalauzolta nézőket egy felhőkarcoló építkezésén. Az előrelátó tulajdonos egy orvost rendelt a riporter mellé, aki figyelemmel kísérte emberünk minden lépését. Riporterünk persze elviccelte a helyzetet és megjegyezte:
- Reggelente kaparni szokott a torkom...
- Meglátom mit tehetek. - válaszolta az orvos.

Egy pillanat sem telt bele és anyámmal egymásra meredtünk, majd hangos nevetésben törtünk ki.
Az orvos hangja ugyanis Kapácsi Miklós, kedvenc 'lantiszi orvosunk magyar hangja volt.

- Ez már fertőzés - kommentálta anyám.
- Indeed.

(A riporter hangja amúgy az egyik Dr. Csont-beli srác hangja volt, ezen mégse akadtunk fenn.)

Nemrégiben két érdekes blogot találtam, amiknek kábé semmi közük egymáshoz, de én mindkettőt szívesen olvastam.

• •

A minap édeanyám néhány süteménnyel érkezett haza. Véletlenül megemlített egy sarokház nevű süteményt. El nem bírtam képzelni, az milyen, szóval "beírtam a kedvenc keresőmbe". Kis is dobta a süteményt, meg persze rengeteg érdekes házikót.

Fogalmam sincs már, pontosan milyen úton, de eljutottam ehhez a bloghoz, és majdnem egyhuzamban végigolvastam. Imádom az ilyen stílusú írásokat és sokszor egyet is értek a szerzőkkel.

A teljes végigolvasást ma fejeztem be - igen, tegnap találtam -, de egy biztos: visszatérő olvasójuk leszek.

Budapest Városképpen
http://varoskepp.blog.hu/

Na és blog stílusa is ugyanaz, mint ennek, csak ők lecserélték már a fejlécet, amit nekem eddig csupán halogatni sikerült.

• •

Pár napja - talán egy hete is már - a NatGeo-t néztem, a Nasa legnagyobb katasztrófái nyomában (vagy valami ilyesmi) c. sorozatának a Columbia katasztrófáját bemutató epizódja volt műsoron, és hirtelen nagyon kiváncsi lettem, hogy pontosan milyen sorrendben követték egymást az a Nasa háza táján az űrsiklók.
Eddig bizony meg voltam győződve, hogy a névadás ABC-rendben történik, meg talán ezt mondták is nekem egyszer. Alapjáraton azt hittem, a Challenger pótléka lett a Columbia.

Így rákerestem az utóbbi nevére, és a kedvenc keresőm kidobta ennek a blognak a címét is, több találat között. Ezt csak hajnali kettőig olvastam.

Itt még bőven akad bepótolni valóm.

Knights of Cydonia Region
űrkutatás, csillagászat, tudomány
http://cydonia.blog.hu/

Ja igen, és az űrsiklók nem abc-ben kapnak nevet, E-vel is volt kettő, C-vel szintén, de B-vel és D-vel meg nem. Totál átvert az Armageddon. Igaz, ott még a Mir is megvolt.

Újabb iwiw gyöngyszem.

Honnan tudod, hogy 2009-ben élsz?

01. Véletlenül a mikrón ütöd be a PIN-kódodat.
02. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával.
03. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz.
04. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
05. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az e-mail címük.
05. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
07. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
08. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10-20-30-40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris visszamész érte.
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod.
14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5 van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra......
19. ....és most röhögsz magadon...

A megvastagítottak még véletlenül sem igazak rám. Nem.

Van blogom.

Néha ez még eszembe is jut.

Olyankor arra gondolok, hogy írni kéne bele. Aztán mégse.

Na de most.

Szóval: írok, hogy legyen márciusi bejegyzés.

Hát, most már van.

Csodás, nem?

Na, hát lezárult a vizsgaidőszak.

Mind tudtuk, hogy eljön az a boldog perc, de átélni csak jobb, mint egyszerűen tudni.

No kérem, megbuktam. Méghozzá kettőből.
Ráadásul mindkettő olyan, amire nem is egy-egy, hanem mindjárt két-két másik tantárgy épül.

Analízishez 6 pont kellett volna, szóval így nem kell aggódnom Analízis II. és Villanytan miatt sem, holott fizikából átmentem. N.c.

OOP pedig, na igen. Rántotta a VEP-et és PPT-t. Ezért volt megajánlott jegyem AAO-ból? N.c. ez is.

Szóval, elég szellős lesz a második félévem.

Majd az órarendet is belinkelem, amint működésre tudtam bírni az ultrawebet.

 Ui: A fenti cím tripla duplavé. Ha érted. Ha nem, akkor is.

Virág eddig ötször annyi kreditet teljesített a főiskolán, mint amennyit biztosan nem. Függőben van még az eddig teljesített kreditek értékének 2/3 része. A félév összkreditértéke kettővel több, mint az eddig elért kreditek kétszerese.
Hány éves a norvég király anyukája?

Délután úgy döntöttem, szunyálok kicsit. Neki is kezdtem, jól is ment egy darabig. Kellemes álmom volt. Az volt a terv, hogy kipihenem magam és nekiállok az integráloknak. Ám ekkor csöngettek. Felébredve, félkómásan eltopogtam az ajtóig, és ha ott voltam, hét hát kinyitottam. Két néni volt. Hittérítők, vagy mik. Amolyan Holmes és dr. Watson páros.

Ezt mondja az egyik:
"... és fel szeretnénk kínálni az Ébredjetek és az Őrtorony c. kiadványunkat..."

Ráhunyorogtam és ezt mondtam:
"Hát... az ébredés... az megvolt... Mert én... aludtam... eddig."

Utána leróttam a kösz-de-kösz-nem kört és becsuktam az ajtót.

No kérem. Változott a felállás. Áthelyeztem 1-2 vizsgát.

I. 6. 11:00 OOP, aláíráspótló - Megírtam, megbuktam. Keresztfélév.
I. 9. 8:30 Fizika - áthelyeztem I. 21.-re
I. 12. 16:30 Közgazdaságtan I. - Megírtam. Eredményre várok.
I. 13. 10:30 Analízis I. - Áthelyeztem I. 16.-ra
I. 13. 12:10 DMLA I. - Áthelyeztem I. 16.-ra

I. 16.  10:30 Analízis - :)
I. 16. 12:10 DMLA I. - ;)
I. 21. 8:30 Fizika - :|

Az ember hibázik. Néha. Megbukik. Most éppen OOP-ből. Elront dolgokat. Eltöri a kedvenc poharát. Kiabál olyanokkal, akiket szeret. Elfelejti egy barátja szülinapját. Ez mind vacak dolog. Néha kiugrana a világból, de aztán rájön, hogy azért még rendben mennek a dolgok. Az élet alapvetően egész jó.

Hiszen...

...még semmibe nem haltam bele eddig...

...nem igaz?

Majd csak lesz valahogy.

Olyan még nem volt, hogy sehogy se lett volna!