Talán e sorok főszereplője már nem emlékszik rá, de én mulatságosnak tartom az alábbi történetet. A történet főszereplői osztálytársaim voltak. A főszereplőt hívjuk S-nek, hiszen ő is így hívja magát.

• •

S. az első padban ült, hogy miként került oda, arról nincs információnk. Mindenesetre az osztály egyik legszorgalmasabb gyereke, Gyula mellett ült. Egyik órán röpdolgozatot iratott a tanár. A tantárgyra, meg alapvetően magára a számonkérésre e sorok írója nem emlékszik már, de a dolgozatok kiosztása emlékezetes maradt.

Immáron lassan tíz éve tehát, hogy a tanárnő bejött a terembe és elkezdte kiosztani a dolgozatokat, a nebulók pedig különböző lelkesedéssel fogadták katonás illetve gömbölyű osztályzataikat.

Legvégül két dolgozat maradt a tanárnő kezében, és két tűkön ülő kisdiák az első padban.
- Ági, melyik a te dolgozatod? - kérdezte a tanár S-től, aki nem egészen értette a dolgot, de rábökött a magáéra. Megkapta rá az ötösét és visszaülhetett a helyére.

A másik megmaradt dolgozaton ugyanis szintén L. Á. monogram állt, annál kellemetlenebb volt, hogy Gyula neve K-val kezdődött. Ezt bizony sehogy sem lehetett kimagyarázni, így - ha emlékezetem nem csal - Gyula megkapta az év addigi legrosszabb érdemjegyét.

• •

Talán S. jót derül e nyúlfarki íráson, és kevésbé látja borúsnak az általános iskola alsó tagozatát, hiszen a másolás az utánzás után a hízelgés egyik legegyértelműbb jele. Hízelegni pedig csak annak érdemes, aki tud valamit.