Virágszál

1. Megtudni, hogy mi lehetett a hozzászóló gondolata, mikor megfogalmazta a reakcióját. Jó volna, ha kiderülne, hogy nem volt semmi hátsó szándéka, nem volt pikírtség abban, amit leírt.

2. Viszont ha mégis, akkor jelezni szeretném, hogy minden egyes beszólás rosszul esik, és elpusztít egy kis darabot a lelkes, régi énemből, aki még mindig arra hajt, hogy folytassam az ugetobarat.hu fenntartását. Nem tudom, meddig marad még annyi belőle, hogy ne mondjam azt: "Köszönöm, nekem ebből elég volt, én ebből csak negatív mérleggel jövök ki." Jelenleg nem szeretném abbahagyni, de megint egy lépéssel közelebb vagyok ahhoz, hogy megtegyem, mint tegnap voltam.

(ezeket a poszt végére írtam először, de előre hoztam, hogy ha valaki nem szeretné végigolvasni, azt is megértse, mi bajom)

Fel nem foghatom, miért kell az embereknek szemétkedniük egymással. Miért jó az, ha több mint egy hónap elteltével felhánytorgatják valakinek a hibáját?

Több mint egy év kihagyás után idén júniusban kimentem az ügetőre, megnézni a kedvenc nagyversenyemet, a dr. Vecseklőy József emlékversenyt. Ezután (rám szokatlan módon) ellenőrzés nélkül megformáltam egy véleményt, de bár ne tettem volna!

Ez volt az: "A hangosbeszélő elmondása szerint a 14,3-as idő abszolút pályarekord beállítás volt, ezzel mi nem értünk egyet, hiszen Lester e hónap 3-án, a Lovasélet Sprinter Kupában 1800 méterre 13,3-as időt futott."

Nos, amit emiatt kaptam, azt nem tettem zsebre. Többen felhívták a figyelmemet a hibára és valóban, elnéztem a dolgot. Hónapok óta nem nagyon jutott időm ügetővel foglalkozni, berozsdásodtam. Nem gondoltam volna, hogy egy közösségi portálon megírt hír ennyi indulatot szül majd.

Az első hozzászólás még rendben van: "Azt mondták be, hogy a magyar tenyésztésű lovak közül abszolút pályarekord." Ezt csak egyszerűen nem értettem meg, ezért ezt írtam rá: "Pontosabban annak a beállítása. Az meglehet." Ekkor még nem értettem meg, pontosan mit is hibáztam. Utólag persze látom, butaság volt a reakcióm, de akkor logikusnak tűnt a válasz.

Viszont ez a másik, szerintem ez egy a nagykönyv szerinti beszólás volt: "Csak tudni kénne azt kedves Ügetőbarát.hu, hogy Lester nem magyar tenyésztésű ló mint Night Lady ezért az ő rekordját másképp tartják nyilván!". Felhúztam magam a dolgon, nem esett jól, de azért próbáltam kulturáltan válaszolni: "Én ezt tudom. Kedves Győző Beke, önnel még nem fordult elő pillanatnyi rövidzárlat? Tépje le a fejemet, kérem." Persze választ nem kaptam.

Természetesen ekkorra már megértettem, hol hibáztam, mélyen elszégyelltem magam, egyrészt amiért megalapozatlanul formáltam véleményt, másrészt amiatt, hogy lassan értettem meg, hogy mi a hibám. Először ezt írtam: "Ha valóban azt mondták be, hogy magyar lovak között abszolút pályarekord beállítás, akkor rosszul emlékszem." [Az emlékező tehetségem valóban kritikán aluli, sajnos.] Majd miután láttam, hogy a szavaim nem hordozták a gondolataim lényegét, hozzátettem a bocsánatkérésemet: "Elnézést kérek mindenkitől, akit a fenti téves információval megzavartam." Erre már kaptam választ is: "Nincsen semmi baj! További sok sikert kívánok az oldalhoz! Kérjük továbbra is az infokat :)!" Ez nagyon jólesett. Olyan ember vagyok, akinek jól esik a visszajelzés.

Aztán mivel úgy éreztem, a fenti nem volt elég, új hírt írtam: "Helyesbítek: Night Lady 14,3-as ideje magyar lovak között abszolút pályarekord-beállítás. [Miután érdes stílusban felhívták a figyelmemet. Ember vagyok én is, nem vagyok tévedhetetlen.]". Mindenki hibázik. Én is. Talán ritkábban, mert ellenőrizni szoktam a dolgokat, és a magam részéről nehezen is viselem el, ha nem tudok a maximumot nyújtani, de ez most sajnos becsúszott.

Viszont méltatlannak és támadónak éreztem a vihart, ami egy pohár vízben kerekedett a dologból. Talán kezelhettem volna nyugodtabban is a dolgot, de sajnos érzékeny pontra tapintottak vele. Kicsit úgy éreztem, mintha én csak hibát hibára halmoznék, ők viszont soha nem tévednének. Mégis én üzemeltetek itt egy honlapot. Van erre egy mondás: "Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit." Nem akarok persze megvádolni senkit, csak azt szeretném tisztázni, hogy miért reagálok úgy a lentebb írtakban úgy, ahogyan.

Éveken át napi hosszú órákat töltöttem monoton munkával, ötleteltem, hogy hogyan kéne fejleszteni a honlapot, majd ezen ötletek közül nem egyszer olyanoknak a fejlesztésébe is belefogtam, ami jóformán meghaladta az erőmet. Volt, hogy ugyanazt a műveletet több ezerszer kellett végrehajtsam, mert a honlap mögött a mai napig nincsen semmiféle motor, az egész rendszer a fejemben van... De végigvittem, és bár alig kaptam érte valami elismerést, annak a kevésnek nagyon örültem, ill. annak, hogy megint valami újat tettem hozzá a honlaphoz.

Viszont amióta főiskolára (ami később egyetem lett, ezáltal pedig nem lett könnyebb) járok, kevesebb időm jut az ügetőre. Emiatt persze lelkifurdalásom alakult ki, de ha egyszer már nem vagyok 17 éves és nincs meg bennem az energia, hogy 15 órán keresztül ugyanazt a műveletet több százszor, több ezerszer végrehajtsam, vagy minden héten nagyjából 100 dolgot újból és újból ellenőrizzek, akkor mit kéne tennem?

Azt hittem, ezután leült a dolog és lecsillapodtak a kedélyek, elkönyvelték, hogy nem vagyok tévedhetetlen, viszont ha hibázok - és megértem, hogy pontosan mit -, akkor helyesbítek, bocsánatot kérek, megalázkodom. De tévedtem.

Ma hajnalban új hírt raktam ki: "Eljött a 98. Magyar Ügetőderby (és az idei Pannónia díj) napja!" Erre eddig (hajnali 2 óra 32 perc) egyetlen komment érkezett, ami viszont pofonként ért: "Sinkába pedig LESTER ideje h újabb pálya csúcsot állítson fel".

Ez mi? Most én vagyok túlérzékeny, vagy komolyan be kell szólni valami olyasmi miatt, amit másfél hónapja követtem el, véletlenül? Vagy ha nem beszólás, akkor mi ez? Lesternek a 2008-ban, 2400 m-re futott pályarekordbeállítására céloz a kedves olvasó, és én csak túlreagálom a dolgot? Remélem így van, bár a józan eszem azt mondja, hogy egy 4 évvel ezelőtti történés valószínűleg kevésbé adhatott okot az "ismét" szó használatára, mint az én másfél hónappal ezelőtti tévedésem.

Nem szeretném, ha azt kéne feltételeznem az olvasóimról, hogy szánt szándékkal - noha tudják, hogy a tökéletességre törekszem - csak azért írnának hozzászólást egy hírhez, hogy engem bántsanak. Remélem, nem gondolják azt, hogy mennyire jó ötlet belémrúgni egy olyan időszakban, mikor hónapok (évek) óta minden héten felmerül bennem a kérdés, hogy érdemes-e a honlapon tovább dolgoznom. Hogy érdemes-e újabb súlyos ezreseket kifizetni a tárhelyért minden évben, azért, hogy cserébe, mikor hibázok, utána azonnal és könyörtelenül az arcomba vághassák a tévedéseimet. Hisz "tudnom kéne", nem? Igen, tudnom kéne...

Nem azt mondom, hogy ha hibázok, ne hívják fel a figyelmemet, sőt. Kérem szépen, senkinek nem érdeke, hogy hibás adatok szerepeljenek (még ha csak a Facebook-on, nem is a rendes honlapon szerepelt a baki). De a stílus, az maga az ember. Talán nem nekem kellene erről prédikálnom, aki minden mögött támadást érzek, de valahogy nem érzem jó szándékúnak az utolsó hozzászólást. Vagy csak én érzem úgy, hogy egy Derby-nap kapcsán nem az a legfontosabb teendő, hogy egy talán már elfeledett sebet újból feltépjünk? Elfogadom a kritikát, de nem vagyok senkinek a kutyája, hogy így lehessen velem beszélni, vagy heccből belémrúgni. Szépen gyűlnek az ilyen kis apróságok, és ezek a mérlegnek rossz serpenyőjébe kerülnek majd akkor, amikor egyszer majd arról kell döntsek, folytatom-e a honlap fenntartását, fejlesztését. Az ilyen hozzászólások, még ha csak heccből íródnak is, kártékonyak. Belerúgni valakibe, aki a lelkét beleteszi egy ilyen honlapba? Ezzel szépen lassan el lehet érni, hogy itt hagyjam az egészet a csudába. Bántani máshol is tudnak, ahol nem szaladok elébe a pofonnak.

És nem, nem sértődtem meg, csak rosszul esett. Fáj. Sírni tudnék. Bármit teszek, az nem lesz elég jó. Sohasem elég. De hisz én beleadok mindent, amit tudok!  Én sem leszek fiatalabb, nincs már annyi energiám, mint 5 évvel ezelőtt volt. Mégis itt vagyok, kitartok, szerkesztgetem a honlapot, gyűjtöm az adatokat, rendszerezem őket, hogy a megújult honlap indulásakor ismét minden naprakész legyen majd. És lehet szívesebben olvasnék inkább regényeket, vagy hasznosabb lenne a vizsgáimra készülni a vizsgaidőszakokban, nem pedig az aktuális versenyek eredményét felírogatni, majd leközölni, mégis hajt a szívem és jövök és írom és gyűjtöm és felrakom amikor tudom. És ezt kapom cserébe? Miért? Miért jó ez? Igyekszem többet kihozni magamból, nagy terveim vannak, már elkezdtem az új honlap fejlesztést teljesen a nulláról. Ez azonban időbe telik, aminek az ideje alatt kis színesekkel szerettem volna fenntartani az oldalt. Nos, lehet, hogy erről ezentúl emiatt inkább lemondok, hiszen az olvasók máshonnan amúgy is sokkal jobban tudnak tájékozódni.

És igen, lehet, hogy egy szentimentális nőszemély vagyok.