Először az ősz hajszálak.
Meg ugye a szenilitás.
A rossz hallás.
A vaksiság.
Vagy az, hogy már én is elkezdtem mondogatni, hogy "ezek a mai fiatalok..." és ez valahol elég rémisztő. Két értelemben is az.
És most: a lumbágó. Mit mondjak, nagyon örülök. A múltkor - ráadásul ZH közben - szokatlanul meleg idő volt, ezért bekapcsolták a klímát. Hűvösebb nem lett tőle, csak nagy zaj. Meleget fújt! Kavargatta a jó kis száraz levegőt. Először 10 perc után nyilalt a hátamba a fájdalom. Óra végére alig bírtam öt másodpercet ülni ficergés nélkül. A szemem is kiszáradt a remek klímától. Óra után lementem a ruhatárba, és a kedves hölgy azt mondta: "Fiatal még maga a lumbágóhoz." Én is azt gondoltam, persze anno azt gondoltam az ősz hajszálakhoz is az vagyok... Ma meg már számolni sem próbálom őket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.