Virágszál

Az agyam cserbenhagyott. A fejem folyton fáj. Anno elmentem vele orvoshoz, aki elküldött vérvételre (ahol eldurrantották a vénám), majd a vérkép alapján neurológiára, ahová meg azóta sem mentem el, szóval ez nem javult. A stressztől van szerintem. Szóval az agyam nem segít, a szívem meg amúgy is hülye. Másom meg nemigen van.

Ha valamit meg kéne csinálnom, pl. assembly-ben leprogramozni valamit vasárnap éjfélig, akkor ha megszakadok sem működik az agyam. Viszont olyasmivel sem foglalkozhatok, amivel szeretnék, pl. az ügetős adatok gyűjtögetésével, mert folyton ilyenek ötlenek az eszembe, hogy "semmi haszna", "a kutyát sem érdekli", "csak az időt pocsékolod rá", "akkor már inkább tanulnál ez alatt az idő alatt" stb.

Na és ha ekkor becsukom az Excelt, leülök tanulni, és ez az agy, ami az imént elkergetett az egyetlen megmaradt hobbimtól, ez az agy cserbenhagy. Kikapcsol és az istennek nem hajlandó működni. Aztán tanuljak. Mókás...

Hetek (hónapok, évek?) óta az az érzés nyomaszt, hogy senkinek nem fontos mi van velem, és hogy holnap akár az 1-es villamos alá is léphetnék, Anyámon kívül senkinek nem hiányoznék. (Legkevésbé azoknak, akik a cafatjaimat vakarnák le a Tátráról.)

Az egyik legjobb barátnőmmel 8 napja nem beszéltem. Ő nem írt rám, én meg nem szoktam az msn-en "sárga" (azaz 'nincs a gépnél') állapotú emberekre ráírni, mert ha nincs ott, akkor minek is? Márpedig ő folyton sárga. Én ezt tiszteletben tartom és inkább nem zavarom. Ha majd hiányzom neki, akkor csak megkeres.

Egy másik barátom szakdolgozatot ír, meg ki tudja mi minden gondja van még, néha nyaggat a marhaságaival, és legtöbbször jól tolerálom, de ma kiakasztott. Egy (szerintem) egyszerű kérdést tettem fel neki sql-ből, erre hozzám vágott egy hülye választ. Mondtam neki, hogy nem ezt kérdezem, erre leteremtett, hogy akkor talán specifikusabb kérdést ha feltennék. Jó, feltettem neki, de akkor meg olyanokon kezdett el problémázni, amik nem is voltak problémák, és ha az egyszerű kérdést megválaszolta volna, nem lett volna semmi gond. De végül is tök jogos olyasmiért leteremteni engem, amihez még nem értek, csak szeretnék. Azt mondta: "Oldd meg!". Hát jó, biztos menni fog, mert én aztán olyan vagyok... 

Azért csúszott ki minden a kezemből, mert mindent "meg tudok oldani", nem? Biztos ezért nem járok már a könyvtárba hetek óta, az ügetőre lassan egy éve, barátokat szinte sose látom (ha még vannak nekem olyanok)...

Volt egy ábra, egy háromszög csúcsain az alábbiak szerepeltek: "social life", "good grades", "enough sleep", a közepében pedig a "choose two" felirat. Nos, azt hiszem én választottam kettőt. Feltéve, hogy ami már görbül, az jó jegynek minősül. Az alvás az megvan. Mostanában csak akkor kelek fel, amikor már fizikailag fáj feküdni 15 óra után. Persze, kedves olvasó, mondhatod, hogy ez nem egészséges. Mintha nem tudnám. Csak egyszerűen nincs kedvem ébren lenni.

Az idő meg csak szalad... Amikor meg megpróbálnék tanulni, természetesen hamar belefutok abba, hogy nem tudok valamit, és mielőtt az angol nyelvű szakirodalomban elvesznék (mert lássuk be, szakmai angolom nem túl erős), akkor ha megpróbálok megkérdezni valakit, hogy van-e egyszerű megoldás, és azt kapom, hogy oldjam meg, na az jól esik, kösz szépen. Ezek után valahogy nem látom, miért kéne nekem erőlködni azon, hogy (jó) viszonyt ápoljak embertársaimmal. Igen, társaim abban, hogy emberek vagyunk. Remek dolog, mit ne mondjak. Aztán kb. ennyi...

Még mindig vannak "emberelvonási" tüneteim. Talán elmúlnak. 

Szóval, kicsúsztak a kezemből a dolgok, és nem tudom, hogy ezzel a kevés idővel, ami megadatott, mihez kéne hozzákapnom és megoldanom. És, hogy miért...