Ma reggel 6-ra állítottam az ébresztőt, aminek végül az lett az eredménye, hogy 8-kor fel is keltem. Bizakodón néztem a nap elébe, hogy mennyi mindent fogok ma véghez vinni. Bizony.

Reggelire megettem a kenyér maradékát, majd felcímkéztem a dossziéimat, hogy tudjam melyikben mely tantárgyak vannak. Miután ezzel végeztem feltelepítettem egy virtuális gépet, meg felszabadítottam egy kis helyet a laposon.

Kellemes tempóban el is készültem mindennel amit meg akartam csinálni, magamhoz vettem az olvasójegyem, majd elindultam Java programozásra.

Az Árpád-híd felé a metron eszembe jutott, hogy ha szólok anyunak, hogy vegyen nekem is valamit a büfében, akkor haraphatnék valamit uzsonnára. Ugyanis az órámnak papíron 17:00-kor van vége a büfé a könyvtárban pedig 17:30-kor zár. Szóval nagyjából zárás után 5 perccel szoktam odaérni. Fel is hívtam a villamosmegállóból és tetszett neki az ötlet. 

Javán megtudtuk, hogy következő héten zéhát írunk és örvendtünk. Egész órán a NetBeans grafikus fejlesztő környezetét nyúztuk, több kevesebb sikerrel. Persze Légrádi szünetet nem tartott, óra végén viszont tovább benntartott minket (annyi ideig, mintha lett volna szünet).

Mikor már nem volt mit megtanulni, a leügettem a Galagonya utcai megállóba, ahol 17:06-kor felszálltam a 86-osra, célbavéve a Könyvtárat. 17:10-kor jött egy sms, alig vettem észre. Mondom mi van? Anyu írt, a Könyvtár váratlan csőtörés miatt zárva, elindult hazafelé. Remek. Én meg a Bem téren vagyok a busszal... Felhívtam és némi töprengés után megbeszéltük, hogy a Szarvas tér utáni megállónál találkozunk. Azonban nem jutott eszembe a Döbrentei tér elnevezés, sem a megálló nem rémlett, ezért mégis leszálltam a Szarvas téren. Indololatlannak tűnt, hogy ott legyen még egy megálló a Rudas előtt. Leszállva éreztem merre kéne induljak, keresztezve a villamost, a busz nyomában. Gondoltam ha nem találjuk egymást még mindig ott a telefon.

Ez különben annyira jellemző, hogy egyszer sikerülne mindent elcsípve időben odaérnem és akkor önhibámon kívül nem sikerül a dolog. Tipikus én.

Anyu éppen azzal a villamossal jött, amelyiket meg kellett várnom, hogy áthaladjon előttem. Azt mondta integetett, de nem figyeltem. Kiszúrtam egy 178-ast és megfigyeltem hol áll meg, és elindultam arra. Mikor félúton jártam a 2 megálló között, akkor láttam meg, hogy Anyu épp odaért. Első ötletünk a hazaútra az 5-ös - 25-ös kombó lett volna, de ezt az ötös telítettsége láttán inkább elvetettük és csak a Ferenciek teréig utaztunk.

Ott viszont mintha belénkbújt volna a kisördög, nem mentünk le a metroba. Anyu javasolta, hogy nézzünk be a templomba, amit meg is tettünk. Díszes barokk templom, szép, de nem az én ízlésemnek való. Kijövet eszembe jutott, hogy így "nyár végén" ehetnénk egy utolsó fagyit, majd pillantásom a Match-ra tévedt, így végül jégkrém lett belőle. A jégkrémmel pedig elindultunk egy belvárosi sétára többé-kevésbé a Kálvin-tér felé. Bástya, Cukor, Veres Pálné és hasonló utcákat érintettünk és olyan utcákat láttam ahol még sosem jártam. A Kálván térre kiérve egy darabig nézelődtünk a forgalmas csomópontban, majd úgy döntöttünk, irány haza.

A metrón azonban bemondták, hogy "műszaki" ok miatt az Észak-Déli metro nem közlekedik Deák tér és Árpád-híd között (jellemző, ez az én formám, ha Árpád-hídnál akarnék felszállni akkor Lehel tér és Újpest között nem jár...). Rendben, gyorsan két alternatív útvonalat terveztünk, egy Kisföldalattival Hősök teréig, onnan 20-as vagy 30-as busszal, vagy Mexikói útig, onnan pedig 25-össel.

Végül utóbbi mellett döntöttünk, hogy megnézzük a Kisföldalatti kihúzóvágányát, ahová napközben besüt a Nap. Ezt azonban csak a túloldali peronról lehet látni. Ekkor kitaláltuk, hogy megnézzük a kiállított képeket, amelyek a túlsó peronon is folytatódnak, hogy úgy tűnjön, ezért mentünk át. Végül azonban nem akartunk hülyének tűnni az ellenőrök előtt, ezért úgy döntöttünk inkább visszamegyünk a Hősök terére és majd onnan 20-assal vagy 30-assal megyünk haza.

Így is lett, azonban nem számoltunk a tömeggel. Jött egy-egy heringjárat 30A, 20E, ezeket elengedtük, gondoltuk majd a 105-ösről sokan leszállnak, át erre-arra és akkor mi nagy ravaszan a kiürült buszra majd felférünk. Hát mikor királylány voltam! Az embereknek kapaszkodniuk sem kellett volna a töpszli buszon, akkora tömeg volt, hogy anélkül is megtartották volna egymást. Ekkor döntöttünk úgy, hogy legyen inkább 79-es troli és 14-es villamos.

Előre sétáltunk, be a Szépművészeti múzeum mögé, ahol épp elhúzott egy 75-ös, ám nemsokára jött egy 79-es, amin még ülőhely is volt. Ezzel kettőt kellett csak utazni a Dózsa György útig. Ekkorra már eléggé besötétedett, és épp azt beszéltük, hogy jobb is, hogy a Kálvin térről előbb elindultunk... A 14-esen sem voltak sokan, szépen megcsíptük az ajtóban a két helyet. A Domusnál még felengedtünk a felszállókat, de onnantól egészen Központig csak a másik oldal nyílik, békésen lehet az ajtóban a lépcsőn utazni hazáig, ahol viszont nem kell verekedni az ajtónál a leszálláshoz. Ki van ez találva kérem. Mármint általában. Ma azonban a sofőr Angyalföld kocsiszín előtt bemondta, hogy legyünk szívesek leszállni, egy másik villamossal megyünk tovább. Így többesszámban mondta, pedig valószínűleg nem ő jön velünk tovább. Ez a két dolog, tetszik tudni, hogy megint át kell szállni és ez a mókás megfogalmazás, kiváltotta belőlünk a röhögőgörcsöt.

Hamarjában jött egy üres (!) 14-es és folytathattuk az utat haza. A központban azt mondtam, hogy: "de innen már sétálunk, ugye?". Hát persze. Végül, csak hazaértünk.

Most olvasom, hogy a metro közlekedés egy óra múltán helyreállt. Szóval jók vagyunk, félóra helyett bő másfélig tartott mire hazaértünk...

Bár még mindig hamarabb itthon voltunk, mintha a Könyvtárból 20:15-kor indulunk el hazafelé. Remélem a félretételem azért megmarad.