Valamelyik nap egyik ügetős ismerősöm megkérdezte, hogy lesz-e belépőjegy az idei ügetőszilveszterre és ha igen, mennyi? Az igazság az, hogy fogalmam sem volt róla... Próbáltam visszagondolni a korábbi ügetőszilveszterekre, egészen 2003 óta, és megállapítottam, hogy csaknem mindegyiken kint voltam, talán kettőt kivéve. Azt viszont nem tudtam megmondani, hogy tavaly, azaz 2009-ben is kint voltam-e...
Márpedig ez igen súlyos leépülés jeleit mutatja. A szóbanforgó időben ugyanis nemhogy Ügetőszilveszteren nem voltam, de Budapesten, sőt Magyarországon sem!
Barátném vendégszeretetét élvezve ugyanis Zentán voltam. Délelőtt a Tisza-parton sétáltunk, majd este társasjátékkal és Forrest Gumppal mulattunk az időt, majd koccintottunk és összességében életem legjobb szilveszterét töltöttem ott.
Na ez volt az, nevezetesen életem legjobb szilvesztere, ami nagyjából egy héttel ezelőtt semmiféle erőltetésre nem akart eszembe jutni... Valahogy egy furcsa űrt éreztem ezzel kapcsolatban, de sehogysem jutott eszembe. Egészen tegnapig.
Hát hogyan lehetséges az, hogy kimenjen a fejemből egy ilyen különleges alkalom? Hiszen legalább hetente eszembe jut a ház, vagy a Mojo Klub, vagy bármilyen apróság, és a lábmelegítő, amit akkor kaptam, még ezen sorok írásakor is rajtam van...
Ha ezt elfelejtem, mi lesz a következő? Régóta szenilis voltam, de ez már ahhoz képest is kemény. Az őszülő hajam mellé immár krónikusan szenilis is vagyok. Mi lesz a következő? Hová fajulhat ez még? És ami még inkább érdekelne: visszafordítható ez a folyamat, vagy most már végképp elindultam lefelé a lejtőn? Butulok 21 évesen? Valahogy nem lenne jó ezzel a tudattal élni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.