Fél négy előtt pár perccel szálltunk le. A barcelonai reptér kettes terminálja egy hatalmas, valószínűleg nemrég épült2 üvegfalú csarnok, amelynek enyhén íves a teteje, az enteriőrt leginkább fénylő felületek és halványzöld szín jellemezte. Összességében nagyon kellemes hangulatot árasztott a hatalmas, mégis viszonylag csendes hangár. Lassan kezdtem elhinni: itt vagyunk! A csomagkiadásnál a bőröndök hamar megérkeztek, felszerelkeztünk velük és elindultunk a vonatállomás felé. A térképünkből ugyanis már itthon megállapítottuk, hogy a repülőtérről vonattal könnyen bejuthatunk a Városba. A szállásunk ugyan Sitgesben volt és küldtek volna értünk taxit, de mi be akartunk menni már aznap is kicsit Barcelonába, hiszen volt rá két óránk. Maradt tehát a vonatozás. A reptéren az Információnál kértünk egy naprakész térképet ill. megkérdeztük, hol lehet háromnapos bérletet ill. T-10-es vonatjegyet venni. Bérletet tudott is adni, de vonatjegyről közölte, hogy azt csak a Renfe állomáson lehet megvenni. A vonatállomás a másik terminálnál volt, oda egy ingyenes, a két terminált összekötő buszjárattal lehetett eljutni. Némi tétovázás után feldobtuk rá magunkat. Az első terminálra megérkezve Anyu felismerte a nyolc évvel korábbi emlékei alapján a helyet és megmondta merre kell menni. A hosszú folyosó ablakából megláttam az első katalán zászlót... A vonatállomáson Anyu megvette a tízes tömböt egy automatából, majd felszálltunk a vonatra, ami éppen akkor érkezett meg.
Inglés? No!
A városba elsősorban egy dolog miatt mentünk be első nap: hogy körülnézünk Barça-mez ügyben. Nem voltam biztos benne, megéri-e nekem azt a pénzt egy igazi mez, ezért előbb látni akartam, megfogni, megszagolni... Előző nap az internetről kikerestem hol vannak hivatalos FCB boltok és szerencsére jó pár közel volt a Sants állomáshoz, ezért odáig vonatoztunk be. Mint a vonaton mindenki más. A legszélső vágányon szálltunk le, a 14-esen. Tizennégy vágány, párhuzamosan a föld alatt, egy légtérben. Mint egy gigantikus Stadionok vagy Határ út... Miközben a pályaudvaron kerestük a metrólejáratot, hirtelen belebotlottunk...
Ott volt teljes pompájában egy aprócska, de hivatalos Botiga. Nekem mindegy volt, hol, de látnom kellett milyen egy mez, ezért bementünk. Az eladó roppant segítőkész volt, egészen addig, míg ki nem derült: nem tud angolul, én pedig nem tudok se spanyolul, se katalánul. Mivel online úgy láttam, vagy női mez, mindenáron olyat akartam venni, hiába mondta az eladó, hogy ezek bizony uniszexek és a nevemet is rányomtatja, ha kell. Ettől kicsit megijedtem, hiszen ha nevemet itt ráírattam volna, nem lett volna visszaút, akkor nem vették volna vissza. Megköszöntük az eladó segítségét és abban maradtunk Anyuval, hogy ha két nap múlva a Megastore-ban sem lesz női, akkor majd bőven ráérünk ott megvenni a férfi mezt. Most már láttam, hogy néz ki, és volt rajta gondolkozni két napom. (Akkor még nem tudtuk, hogy női valójában csak egy, a legkisebb méretben létezik. Ez nem derült ki számomra világosan a fotó alapján)
Mivel az aznapra a városban tervezett egyetlen programpontunkat kipipálhattuk, felültünk a Renfére és elindultunk Sitgesbe. Mégsem járja az utolsó pillanatban érkezni...
2 Utólag kiderítettük, hogy a Terminált 2009. VI. 16-án nyitották meg, tehát éppen távozásunk napján volt kerek egy éves.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.