Virágszál

Rossz napok járnak rám mostanság. Örülnöm kéne, hogy vége a vizsgaidőszaknak, de nem tudok. Folyamatosan fáj a fejem. Fáradt vagyok mint a dög. Napi 12-14 órát alszom. Igen, tudom, hogy ez túl sok. Ébren lenni viszont nincs kedvem. Nincs is benne semmi köszönet, ha mégis ébren vagyok. Mindent elszúrok sorozatban. Közzéteszek egy hírt a Facebook oldalamon, persze véletlenül hibásan, és azonnal belekötnek. Bezzeg mikor egy hiba másfél éven át virít máshol, arról a kutya nem szólna. Szóval elrontok egy apróságot (ami kb. még csak nem is lényeges) és rögtön tudatlansággal vádolnak. Ennyit a honlapfejlesztésért lelkesedésemről. Volt, nincs. Kösz szépen. Anyám is folyton nyaggat, hogy mikor dolgozom már fel, amit küldött. Hát, minél többször nyaggat vele, annál később. Elvárásai bezzeg mindenkinek vannak. Kezd rohadt uncsi lenni. Olvasni próbálok, hogy kicsit jobban érezzem magam, de egyszerűen fáj mindenem, már lépten-nyomon recseg-ropog a hátam, leszakadnak a vállaim, beállt a nyakam, képtelen vagyok olyan helyzetbe helyezkedni, hogy a könyvet érje a fény, mégse fájjon mindenem 10 percen belül istentelenül. Mikor ma eluntam az olvasást, felmentem msn-re, pontosabban ebuddy-ra, mert az msn nem tudta magát feltelepíteni, mivel tele a C:-m, a franc se tudja mivel, letakarítani sem tudom... Újra kell telepítenem a gépet, de az is mennyi meló, tejóég... Szóval felmegyek msn-re, rámír egy államvizsgázó barátom. Megkérdi mi van, elmondom neki a fentieket. Jó, de mi bajom. Ez nem elég? Jó akkor kotródik. Ne kotródjál, veled mi van? Semmi, csak ideges. (Államvizsga előtt mondjuk én is az lennék, de ha így folytatom, az még jó ideig nem esedékes...). Persze ezután rövid úton eljutottunk oda, hogy én vagyok az idegbeteg. Merthogy én "baszogatom". Persze. Az nem baj, hogy kb. nulla az agykapacitásom, és egyszavakban kommunikál. Bezzeg mikor én mondom neki, hogy nem vagyok százas, akkor nem, nekem nincs igazam... Viszont mikor jól esne egy emberi szó, akkor idegbeteg vagyok. És érted, ő írt rám! Mi a francot csináljak már? Aludni képtelen vagyok többet, a honlapfejlesztésnek a gondolatára is elfog a mélységes undor és reményvesztettség érzése, olvasni nem tudok mert fizikailag fáj tartani magam, és nagyjából semmi egyébhez sincs kedvem... Mindegy, mivel ezt is valószínűleg nem olvassa senki, csak te, aki szerint idegbeteg vagyok: húzzál tanulni, szerdán államvizsga!