Annyira ostoba vagyok, hogy az mérhetetlen.
Hogy lehet 1 ponttal megbukni egy vizsgán? Így:
Cserjés tanárnő otthagyott 20-30 percre (kétszer is) egy tök üres teremben, félig behajtott ajtóval. A feladatom egyetlen pontocska összekaparása lett volna. A teremben nem volt kamera. Nem volt ott egy áldott lélek se. A folyosón se mászkált kb. senki. Ott volt mellettem az elméleti kérdéssorra kidolgozott 15 oldalas jegyzetem a táskámban. Karnyújtásnyira. A másik oldalon egy másik diák megfelelt dolgozata. Nyolcszor megnézhettem volna a helyes választ. És mit csináltam? Semmit. Megbuktam mint egy hülye.
Hogy lehetek ennyire ostoba, hogy még akkor sem puskázok, amikor egy teljes évnyi csúszás múlik rajta? Amikor semmi rizikó sem volt a dologban és egyetlen árva pontocska kellett a ketteshez. akik puskáztak, azok könnyedén átmentek.
Sajnos én az ilyen szintű lazasághoz kevés vagyok. Ebből is látszik, hogy az úgy nevezett Élet és én nem leszünk valami jóban, és ezt csak én fogom megszívni. De azt legalább sokszor.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
HarkonneN 2012.06.22. 21:05:28
Viszont, hogy Cserjés miért nem volt képes azt az egy pontot megadni már javításnál, azt nem érem fel ésszel.