Kezd rajtam kiütközni valamiféle paranoia, vagy üldözési mánia, vagy valami ilyesmi.
Miért pont tőlem kell anyagokat kérni? Jó, tegyük fel, hogy ezt még felajánlottam. Itt ismét adódik a kérdés, hogy miért? Mert vaj szívem van, azért. Ezt legalább tudom.
Miért kell nekem anyagokat küldeni? Nem kértem. Egyáltalán nem. Méghozzá puskát... Telefonra... Mintha élnék ilyesmivel... Pfff.
Van még pár miértem.
Miért kell Vendelnek az utolsó pillanatban átjelentkeznie pont erre a valszám vizsgára? Miért van az, hogy mikor 16-án megnéztem, hogy melyiken van fenn, hogy én biztosan a másikra menjek, akkor még jó volt neki a hétfői időpont, utána viszont rohadt fontos volt neki átváltani a másik vizsgára?
Miért nem mehetek be "nyugodtan" megírni egy vizsgát? Már amennyire egy vizsgán nyugodt lehet az emberlánya.
Miért nem elég, hogy a szakirányesten is látnom kell?
Miért kell még a vizsga előtt (és valószínűleg sajnos utána is) találkoznom vele és magamra erőltetni a mosoly és eljátszani, hogy minden milyen csodálatos és milyen szerencsés vagyok én, hogy ismét láthatom a fejét?
Miért kell folyton belé botlanom?
Miért nem tudok láthatatlanná válni a számára végre?
Miért idegesít ilyen rohadtul?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.