Virágszál

Csodálatos 3 nap áll mögöttem. Sodálatos, ha mondom.

2012. V. 21. Hétfő

13:30 Elindulok a fogorvoshoz, hogy nézzük meg, miért fáj a bal felső bölcsességfogam. Félúton persze eszembe jut, hogyha kezelő lap nincs, akkor legalább TAJ-kártya kéne... Na akkor irány vissza haza...

14:00 Megérkezem az SZTK-ba. 4-es sorszám (az egész jó). Olvasom az Északi fényt. Behívnak. Beülök a székbe, körbekocogtat... Semmi nem fáj, csak az az egy. Mert le van törve.
- Ki kell húzni.
- Az egészet?
- Nem, a felet.
- Jó, úgy értettem, hogy az egész felet...
- Igen, az egészet. A szájsebész megcsinálja. Tessék visszajönni holnap 14:00-re, jó?
- Jó. [Nem jó, de mit lehet tenni?]

Egész délután, este, éjszaka fájt.

2012. V. 22. Kedd

14:00 Megérkezem az SZTK-ba. Beadom a papírkám odalent. Felmegyek a lépcsőn (mindig lépcsőn megyek, azok a liftek a frászt hozzák rám!). Tömeg. De valami iszonytató. Olvasom tovább az Északi fényt. Egyszer csak végre beviszik a papírom. A tömeg lassan fogy, a megmaradóak türelmetlenek. 
- Mondd meg, hogy terhes vagy, akkor biztos előbb beengednek - biztatja egy kétajtós szekrény méretű férfi vele lévő apró termetű nőt. Később ugyanez az ember a széksorok között elájult. Kicsit örültem, hogy nem volt épp ülőhely, és távolabb álltam.

15:00 után... Bejutok a folyosóra. Menjek be a kezelőbe.
- Mi a panasz?
- [Rajta van a beutalón.] Bal felső 8-as törött.
- És?
- És fáj. [mit gondoltál, ember??]
- Na lássuk. - [Ó milyen kegyes, hogy megnézi...]
Kocogtatja, majd így szól:
- Mikor fáj?
- [Mikor nem?] Hát, például ha szívom. [Ill. amikor légnemű, folyékony vagy szilárd halmazállapotú hatás éri. Máskor nem.]
Orvos röngtent kér. Üljek ki a folyosóra. Az idegtől, fájdalomtól és tehetetlenségtől, meg a még meghatározatlan ideig tartó fájdalmas várakozástól elpityeredtem. Jön az asszisztens:
- Na, mi baj?
- Semmi, csak ideges vagyok.
- Ne félj!
- Nem félek. Csak legyen már vége.
- Nyugodj meg. Jó kezekben vagy.
Nem féltem én, csak jó lett volna, ha már vége van... Vártam a röntgenesre. Magamra erőltettem a nyugalmat. Elkezdtem bámulni egy pontot a falon, hátha rá tudok koncentrálni, hogy ne fájjon. Jön az asszisztens, lengeti előttem a kezét. Rárebben a szemem. Valószínűleg azt hitte elájultam. Elég üveges lehetett a tekintetem...

15:15 Az asszisztens rászól a röntgenesre, hogy már 15 perce várom... Behív. Azonnal az ólommellényhez léptem, felvettem, majd gyakorlottan emeltem jobb mutató ujjam, hogy megtámasszam a filmet. Nem először járok fogröntgenen és van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem is utoljára. Kész vagyunk, szól, üljek ki a folyosóra. Jó? Jó. [És ha nem jó??]

15:40 Végre kész a film, az orvos megnézi.
- Nem értem, mért küldte ide a doktornő. Ezt ő is ki tudta volna húzni.
- [Meg maga is ki tudná, szóval... akkor talán... Hajrá!] Én nem értek hozzá.
- Vissza kéne menni a doktornőhöz, jó?
- Jó. [Franc.]

Mondanom sem kell, hogy ismét egész délután, este, éjszaka fájt. Persze másnap mikor rendel dokinéni? Bizony: délután.

2012. V. 23. Szerda

14:10 Megérkezem az SZTK-ba, újfent. Mókás volt kerülgetni a Fertő-tó méretű (és állagú) tócsákat. Például, ahol a sétányt építették a Király utcába, a merőleges Erzsébetnél kb. 15 centivel magasabb. Kiválóan meg tud állni a víz. Szóval ott vagyok a rendelőben, szépen felbattyogtam a hatodikra. 5-ös sorszám [ilyenkor hol vannak az emberek?]. Ismerős arcok. Egy kopasz középkorú férfi vaskos könyvtári könyvvel. Hétfőn is azzal jött. Behívnak.
- Szóval, doktor úr megnézte?
- Meg.
- És?
- És azt mondta, hogy ezt doktornő is ki tudja majd húzni. Jobban örültem volna, hogyha rögtön kihúzza, ha már ott vagyok. Gondolom nem foglalkozik piszlicsáré foghúzásokkal...
- Annak én is örültem volna. Evett mielőtt jött?
- Hát, amennyit tudtam. [Ami nem volt sok, mivel se étvágyam nem volt, se olyasmi, amit hamar össze tudtam dobni. 13:30-kor ébredtem...]
- De nem éhgyomorra jött?
- Nem. Tegnap a szájsebészetre se...
- Na, akkor adok érzéstelenítőt.
- Szájpadlásba?
- Nem, csak két oldalra.
De azért a belső csak félig odasikerült. Mindegy, csak kicsit nyüszítettem. Üljek ki. Olvasom tovább az Északi fényt. Érzem, kezd zsibbadni az ajkam. Kipróbáltam a hatást, ráharaptam a fogra, semmi. Végre! Csodás érzéketlenség!

15:00 Hamar vissza hívtak. Üljek a székbe.
- Megnézhetem utána? Mert néztem a röntgent, de nem láttam, hogy nagy baja lenne...
- Pedig látszik az.
- Nem kétlem, csak én nem értek hozzá. Mert így most nem tudom elképzelni, milyen lehet.
- Jó, megnézheti. Egy merő üreg.
Támasszam meg a fejem. Asszisztens a fejemhez lép, és lefogja. Előkerül a csipesz.
- Szorítást, nyomást érez?
- Neh.
- Jó.
Feszegeti, húzza. Hallom recseg-ropog. Reccs. Darabkák záporoznak szét. Öblítsek. Bizarrak voltak a darabok, az hétszentség. Megpróbálja újra. Ráfog, húzza reccs. Újabb törés, nagyobb darabkák. Öblítsek. Köztük szépen csillogott a kis kerek amalgám.
- Hát, ez nem fog menni. Nincs hol megfogjam. Ez szájsebészet, mondtam én.
Megint elpityeredtem. Hát ennek sosem lesz vége? [És ha vésni kell?? Brr.]
- Mikor, holnap délután? 
- Micsoda?
- Idejöttem hétfőn kettőre. Jöjjek vissza kedden. Visszajöttem kedden, jöjjek vissza szerdán... 
- Nem! Dehogyis, most rögtön átmegy! Leszóltunk a földszintre, már várják. És akkor még örülni lehet, hogy itt még van egyáltalán szájsebész! Sok helyen már nincs is. Nem lehet csak úgy átküldeni valakit. Hamarosan itt se lesz. Csak későn döbbennek rá azok, akiknek ez a dolga...

Jó, hát így még nem gondoltam bele.

15:30 körül megálltam ismét a 601-es előtt. Kijön a másik (fiatalabb) aszissztens, szedi be a beutalókat. Odaadom neki az összes papíromat, a tegnapi röntgennel együtt. Néz rám furán, vagy legalábbis nekem annak tűnt.
- A doktornő küldött a hatsáznégyesből.
- Rendben van. - [Neked, lehet...]

Kisvártatva kijön a tegnapi asszinsztens. Megismert. Nézi, mi van. 
- Húzsás közben eltört.
- Eltörte?
- Sak el, nem bele.

Leülök a benti folyosón. Nemsoká hívtak is. A tegnapi orvos van megint.
- Na mi történt. Visszament?
- Vissa. Morsálódik.
- Mit csinál?
- [Most szivatsz??] Mondom morzsálódik.
- Morzsálódik. 
- Igen, ő mondta így.
- Ő mondta így... - [Mi vagy te, papagáj??]
Kimegy. Ekkor már tiszta ideg voltam. Még mindig a számban volt a pamacs amit a doktornő adott, hogy harapjak rá. Így aztán mókás beszéltetni valakit. Néha azt gondolom, szadisták ezek és külön örömüket lelik ebben. Ott volt az első asszisztens, balra a fejem mögött ült.
- Kikönyörögtem a doktor úrnál, hogy húzza ki. Ki fogja húzni, és mindjárt rendben leszel, jól van kicsim?
- Köszönöm szépen.
- Úgyhogy most már nyugi!

Visszajön az orvos.
- Miért nincs hátradöntve a feje?
- ... [Talán mert a hátam közepét nyomta fejtábla? Csak tippelem.]
- Látom, nem sok érzéstelenítőt kapott...
- ... [Mintha az én hibám volna...]
Beállítják, és az asszisztens (a fiatal) lefogja a fejem. Erősebben mint a doktornőé a 604-esben. Valahogy bizalomgerjesztőbb volt. Akkor az 190 centis férfiember ráfogott a fogóval és elkezdte húzni. Az asszisztens fogást vált, közbe befogta a fülem, az is jólesett. Azért mégis hallottam, hogy az orvos mondja:
- Foghúzást júliusra vállalunk.
Na kész is. Éreztem, hogy elszabadult a fog, megszűnt a fejemet mozgató erő.
Az orvos megismétli, hátha nem hallottam.
-  Foghúzást júliusra vállalunk.
- Vagyis? [Az előbb éreztem, hogy kihúzta! Vagy mégse? Nem értem!]
- Ezt most kihúztuk, de amúgy csak júliusra lett volna időpont.
- Értem. [Most érezzem magam megtisztelve? Hálapénz kéne, vagy mi? Nem kapsz.]

Aztán az orvostól kaptam pár öltést (életem első varratai!), a fiatal asszisztenstől meg egy helyre kis pamacsot, amire harapjak rá, és 10 percig hagyjam bent és néhány tanácsot. Ne egyek, de inni szabad. Fogat ne mossak ma.
- Nem terveztem enni, úgysincs étvágyam.
- Az jó.
- [Köszi szépen.] ...
Kimegy ő is.

Maradt az idősebb. 
- Na, látod, minden rendben lesz. Varratszedésre csütörtökön gyere vissza. Délelőtt.
- Ajjaj. (azt hittem aznap lesz vizsgám)
- Akkor szerdán. 30-án, délelőtt.
- [Bakker, 30-adika az szerda, nem csütörtök? Franc.] Rendben.
- Most már nyugodj meg, készen van!
Puszit nyomott a homlokomra.
- Most már nyugodt is vagyok. Csak tegnap nem láttam, hogy mikor lesz már ennek vége...
- Megkértem a doktor urat, hogy húzza ki most, ezért nem kellett várnod.
Nem tudtam igazad mondott-e, minden esetre jól hangzott. És jól esett, hogy vége. Bár a fogat sajnos nem láttam. De el tudom képzelni, ha nem volt már mit megfogni rajta.
- Pedig nem szoktam ennyire puhány lenni, de ez, hogy nem tudtam, mikor lesz vége, ez kikészített...
Szuvenírbe megkaptam a röntgent.

16:15 Hazaértem. Egy foghúzás időtartama: 50 óra, 45 perc.

Mostantól 25%-kal kevésbé vagyok bölcs.

17:42 Kezd már múlni az érzéstelenítő. Azt hiszem vicces estém lesz...

PS. Az Északi fényben hol tartok?
Fogorvos előtt: 158. oldal.
Fogorvos után: 270. oldal.