Virágszál

Még egyszer, régen mutatott nekem egy Miki nevű srác egy A4-es papírlapot, amin vagy ez, vagy egy erre nagyon hasonló szöveg állt. Elolvasás után megkérdezte, én betiltanám-e a dihidrogén-monoxidot?

A dihidrogén-monoxid színtelen, szagtalan, íztelen és minden évben számtalan embert gyilkol meg. Ezen halálozások legtöbbjének oka a DHMO véletlen belélegzése, de a dihidrogén-monoxid veszélyei nem ezzel végződnek. Szilárd formájával hosszabb ideig való érintkezés súlyos szövetkárosodást eredményez, míg a hirtelen, nagyobb erejű érintkezésnek a csontkárosító hatása érdemel említést. A DHMO szervezetbe való bevitelének szimptómái a fokozott izzadás és vizelés, és gyakran felfúvódottsági érzés, tengeribetegség, hányás és a test elektrolitikus egyensúlyának felborulása. Azon személyeknél, ahol a függőség kialakult, a DHMO elvonása azonnali, biztos halált jelent.

A dihidrogén-monoxid:
– ismert „hidrikus sav” néven, és a savas esők fő alkotóeleme,
– elősegíti az üvegházhatást,
– súlyos égési sebeket okozhat, különösen légnemű állapotában,
– részt vesz a természetes földterületek eróziójában,
– gyorsítja a korróziót és számos fém rozsdásodását,
– elektromos zavarokat okozhat és csökkentheti a gépjárművek fékberendezéseinek hatékonyságát,
– megtalálható a rákos betegekből kimetszett tumorokban,
– már kisebb mennyiségben belélegezve is fulladást okoz.

Kimutatható mennyiségű dihidrogén-monoxid észlelhető szinte minden folyóvizünkben, tavainkban és víztározóinkban. A szennyezés globális, és még az Antarktisz jégtakarójában is kimutatható. Számos országban dollármilliós károkat okoz emberek és cégek számára.

A nyilvánvaló veszély ellenére a dihidrogén-monoxidot gyakran használják:
– ipari oldó- és hűtőszernek,
– nukleáris erőművekben,
– soha le nem bomló műanyag dobozok gyártásánál,
– tűzoltóeszközök adalékanyagának,
– számos kegyetlen állatkísérletben,
– rágcsálóirtó szerekben,
– gyorséttermekben árult és „rágcsálnivaló” ételekben adalékanyagként.

Még a leggondosabb lemosás után is észlelhetőek e kemikália maradványai.

Számos cég önti a hulladék DHMO-t a folyókba és óceánokba, és ezek ellen jogilag lehetetlen fellépni, mert ez a jelenlegi gyakorlat még mindig legális. A természetes élővilágra gyakorolt hatás hatalmas, és nem tehetjük meg, hogy továbbra is figyelmen kívül hagyjuk!

Az amerikai kormány megtagadta ennek a veszélyes kemikália gyártásának, forgalmazásának vagy használatának betiltását annak „a nemzet gazdasági egészségére gyakorolt fontos hatása” miatt. Valójában a tengerészeti és hadiipari szervezetek DHMO-val végeznek kísérleteket, és több millió dolláros berendezéseket terveznek háborús események alatti felhasználására. Több száz katonai kutatóintézet jut hozzá rendszeresen több tonnányi anyaghoz a magasan fejlett föld alatti elosztórendszereken keresztül. Több helyen nagy mennyiségeket halmoztak fel belőle „későbbi felhasználás céljaira”!

Már nemzetközi tiltakozó szervezetek is programjukra tűzték a vegyület elleni tiltakozást, és lehet hozzájuk csatlakozni. A csatlakozási lehetőség bármelyik weboldalon megtalálható, amelyik foglalkozik ezzel az anyaggal.

Ilyen kampányszöveg után persze, hogy azt mondtam, hogy betiltatnám. Utána nevetve kérdezte, köznapi nevén nevezve: betiltanád a vizet? Nos akkor már nyilván 'nem' volt a válaszom. Szégyelltem magam, hogy bedőltem egy ilyen ócska trükknek. Ennyire könnyű manipulálni az embereket? Vajon naponta hányszor látunk, hallunk hitelesnek látszó forrásoktól teljesen áltudományos dolgokat? Nagyjából akkoriban (érettségi előtti évben), médiaismeret órán láttuk az Olajfalók c. áltermészetfilmet. Nem emlékszem, melyik történt hamarabb...