Virágszál

‎"A nők abba szeretnek bele, amit hallanak, a férfiak abba, amit látnak. Ezért sminkelik magukat a nők és ezért hazudnak a férfiak..."

Most fejtem vissza a FaceBook oldalam, és közben találtam ezt az idézetet, amit április tizenkilencedikén másoltam ki valakitől. Erről eszembe jutott, hogy mi történt ma, míg Évire vártam a WestEndben. Megállított egy lány. Egy hostess.

Kérdezett valamit én meg megpróbáltam kikerülni. Valószínűleg nagyon morcos fejet vághattam (mivel általában nem bírom az ilyen áruházi hostesseket, nem velük van bajom, hanem a munkájukkal) ezért gyorsan hozzá tette, hogy nem most, hanem valamikor máskor. Na ez hatott. Ha nem most, akkor rendben. Hát hogy ők kisminkelnének az Andrássy úti helyükön, megmutatnák milyen smink áll jól nekem, illetve megtanítanak sminkelni és ha megtetszik, megvehetem tőlük a sminkeket is, ha meg nem, akkor így jártak. Ezt ő mondta pontosan ezekkel a szavakkal. Így jártak. Ez is tetszett. Hirtelen gondoltam egyet, na mondom, egye fene, írjon fel. Miért is ne? Veszíteni nem fogok semmit.

Hát akkor majd holnap, vagy később keres telefonon. Van ez, meg... Nos igen. Le kéne már vágatni a hajam. Töredezett már a vége. Meg lépcsős volt, most csak egyszerűen káoszos. És már megérlelődött bennem a gondolat, hogy ha már hajsütővas vételén gondolkodom (jó fél éve), és amúgy is vágatni megyek, akkor miért ne vigyünk egy kis színt is a dologba? Nem túl erőset, nem mahagónit, meg nem is hidrogén-szőkét vagy koromfeketét, csak valami mást. Talán kicsit vörösebbet... Talán kicsit világosabbat... Csak valami szolid változást. "Naaa. Naaa" - unszoltam magam... Közrejátszott hiúságom is, az ősz hajszálak miatt. Nem tudom feldolgozni őket, no.

Még a végén valaki mássá leszek. Egy picit. Talán nem is baj.