Virágszál

Iskolaválasztás előtt anyám elvitt a Fővárosi Pedagógiai Intézetbe, hátha tudnak ajánlani valami jó iskolát nekem, ugyanis jóanyám nem volt megelégedve a környéki iskolák színvonalával. Ebből én nem sokra emlékszem, csak hogy voltunk pár suliban és a legtöbb helyen kedves tanárok voltak, akik javarészt ugyanazokat kérdezték tőlem, vagy csak egyszerűen várnom kellett míg Anyával beszéltek. Egyik helyen kaptam egy képes üzenőt, ami nem tetszett, mert abban ki kellett választani, milyen házban lakunk és a panel még véletlenül sem volt az opciók között...

Na szóval - hogy visszakanyarodjak a témához - az Intézetben elvégeztettek velem egy halom tesztet, és volt mindenféle logikai feladvány, rajzoltattak, kérdezgettek, a végén már kicsit untam is. Végül mégsem tudtak iskolát ajánlani, és szépen lassan el is felejtettem, hogy voltam ott.

Aztán, néhány évvel később valaki elég mélyre áshatott az adatázisukban, és előkerülhetett a nevem, mert egyszerre kitalálták, hogy adnak nekem valami ösztöndíjat. Azt mondták költsük könyvre, vagy szakkörre, mit bánják ők, csak vigyünk róla számlát.

Hát, valahogy így lettem beiratva az Ady művelődési központban Pannonhalmi Zsuzsa agyagos szakkörére. (Vagy mire.) Végre valami alkotó tevékenységet folytathattam, és nagyon sajnáltam, hogy csak heti egyszer lehet menni.

Első kerámiáim egyébként ötödikben készültek az erdei iskolában. Ott egyik délután betereltek minket egy csarnokba, ahol hatosával leültettek minket, hogy agyagozzunk, majd kiégetik, hazavihetjük ajándékba. Készítettem egy bögrécskét meg egy félig kinyílt rózsabimbót.

No ezeket el is vittem egy alkalommal, hogy ha szabadna, bemázaznám. Szabad volt.

Később készítettem egy nagyobbacska, hullámos szélű edényt, aminek a peremét fölül végiglyuggattam, majd következő alkalommal kékre mázoltam. Kicsit sok máz került a belsejébe, így az alján összegyülemlett, majd felbuborékosodott kicsit.

Mikor láttam, hogy edénykészítési kisérleteim csúfos kudarcot vallottak, nekiálltam, hogy én most lovat fogok szoborni.

Íme az első próbálkozásom, melyre nagyon büszke voltam, és egy kicsit vagyok ma is.

Mikor kiégették, mint a hímestojást, hoztam haza megmutatni, és összevissza forgattam. Ettől persze kellően zsíros lett, és sajnos helyenként nem állt meg rajta a kellő mennyiségű máz.

Emellett a bal füle is letört, mikor egyszer felborult és nem kaptam el elég gyorsan. A máz pedig valamiért az orrháton besűrűsödött, így egy bizarr fekete hókája lett a lovamnak.

A jobb mellső lába kissé elefántkóros lett, de a bal elég jól sikerült. Az is látszik, hogy a hátsó láb is kicsit görbe lett. A máz persze itt sem úgy viselkedett, ahogy gondoltam, úgyhogy a feketének szánt talapzat végül pej lett.

Sajnos, mint itt a bal mellső patán is látszik, a fekete színű máz hajlamos bezöldülni. És itt látszik igazán, milyen ragya lett a jobb mellső láb.

Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy lovacska került ki az ujjaim közül, de az utolsó, hogy egész alakos ló készült. Rájöttem, hogy először egy normális fejet kellene készítenem. Nekifogtam hát ennek. Legközelebb talán megmutatom ennek az eredményét is.