Virágszál

17:00-kor már kint álltam a Suli kapuja előtt. Volt két órám az esti Csillagkapuig, így úgy döntöttem, sétára indulok. Körül néztem de se villamoshoz, se buszhoz, se a Margit, se az Árpád-hídhoz nem volt kedvem. Átkeltem a Bécsi úton és a Tímár utcán legyalogoltam a HÉV-hez. Éppen csak leértem a felüljáróról, és máris jött a zöld szerelvény. Nem is volt tömeg, felszálltam, egész kellemesen utaztam Aquincumig, ahol is leszálltam. A tervem az volt, hogy megnézem magamnak az új, nemrég elkészült Északi vasúti összekötő hídat.

Aquincumtól a hídig egy patak partján sétálva lehet eljutni, ezt tettem hát. (Mer' persze lehet autóval, autóúton is, de ez gyalogosnál nem játszik.) Odaérve egy nagy túrást találtam és erősen építkezés jellege volt a környéknek. Találtam egy fazont, biztonsági őrnek tűnt, ezért megkérdeztem, át lehet-e menni a hídon gyalog. "Á, majd jövőre, mikor elkészül!" Hoppá. Ez gáz. Vissza az egész.

Elindultam vissza a rómaiak történelmi városa felé, de gondoltam megspórolom magamnak az út nagyrészét és lecövekeltem a Pók utcai buszmegállóban. Álltam, vártam. Egy örökkévalóságig. A menetrend szerint már jönnie kellett volna. Ekkor már 18:00 óra volt. Tudtam, hogy ennyi idő alatt már Újpest felé kéne közelednem a hídon. Mikor végképp ráuntam a Kennedy-Monroe plakátra, amelyik a töltés alatt átvezetett alagút és a "Nánási híd lezárva" tábla között állt, elindultam vissza civilizáció felé. Már majdnem elértem az út végére, mikor elhúzott mellettem a Százhatos. Na ettől végleg kardomba dőltem és úgy döntöttem, tapodtat sem mozdulok és megvárom a következőt a remekül elrejtett megállóban. Csak azért tudtam, hogy megáll ott is, mert az előző is megállt. Öt méterre jártam tőle és még mindig nem láttam a táblát. Megnéztem volna, milyen ritkán jár, de csak egy ott felejtett menetrendet és rajta tűfilccel a "Régi" feliratot találtam. Szerencsére azért elég hamar jött és harminc perccel később már otthon voltam.

Cserébe a kalandért, legalább nagyon tetszett a Csillagkapu esti epizódja.